Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”
sorsát (az 23-án már meg is jelent!), s ami a versnél is fontosabb, elintézte József Attila alkalmaztatását is. Mindez leveléből egyértelműen kiderül: „Főszerkesztő úr meghagyásából közlöm Veled, hogy mihelyt dolgaid engedik azonnal ülj vonatra és gyere Pestre, mivel az általad említett havi 100 pengőt a főszerkesztő úr minden körülmények között biztosítja számodra. Arra kérlek ezzel szemben, mint hogy tudom azt, hogy főszerkesztő úr nagyon szereti a pontosságot és a pontos embereket, hogy a szerkesztőségbe minden nap egy bizonyos idejében bejárj, mert a zavartalan munka menetét csak így lehet biztosítani." (JAlev 356.). Több, mint érdekes, hogy Lakatos a saját nevében is hívta és várta költőtársát: „Én is kérlek, hogy minél előbb gyere, mert már szeretném, hogy testvéri közösségben és szeretetben minél előbb együtt dolgozhassunk." (JAlev 356.). Úgy látszik, ekkor már kialakult az az elismerő véleménye, amelyet valamivel később, az Új Magyar Föld 3. számában tételesen is kimondott. Sorsuk mindenesetre ettől kezdve pár évre érdemben fonódott össze. Lakatos a József Attila-életrajz részese lett. Részben, természetszerűleg az Előőrsnél, ahol maga Lakatos is változatlanul dolgozott. Az 1929. december 7-i számban például Az első állomás címmel írt „Heti figyelő"-t, majd karácsony előtt egy művészeti beszámolót: Magyar arc, magyar ég - a Nemzeti Szalonban. Boromissza Tibor kiállítása. Egy magyar művész tiszta vallomása. (Előőrs, 1929. dec. 21. 25-26.) Részben a Bartha Miklós Társaságban. Valószínűleg ennek a télnek a történetéhez tartozott például az az epizód, amelyet József Attiláról írott nekrológjában az erdélyi író, Kovács József örökített meg: „Körülbelül tíz esztendővel ezelőtt a budapesti Vilmos császár út egyik sötét udvari szobájában három ember vette körül a melegedő vaskályhát. Lakatos Péter Pál, az Új Magyar Föld akkori szerkesztője, akit külseje után Kodolányival tévesztettek össze akkoriban Leopardi-szerű alakjával, mélyen olvasott. Most ő volt a vendéglátó gazda, mert a helyiség a Fábián Dániel vezetése alá került valóban haladó szellemű Bartha Miklós Társaságé [...]. A gyéren gyűlő tagdíjakból fenntartott helyiség melegébe jöttek megpihenni a vendégek és tagok." „A körutakon fagyott havat sepert a szél, mikor beállítottam a menedékhelyre. Ketten ültek a tűzhely mellett. Az egyik kenyeret evett bicskával. Ismertem már. Simon Andor volt. A másiknak csak akkor mondta meg a nevét Lakatos, mikor már elment: József Attila. Háttal ült felénk, a tűzbe bámult és hallgatott." (KJA 1: 657-658.). Jellegzetes életkép ez ennek a szubkultúrának az életéről, s külön érdekessége, hogy amikor „Simon Andor is elment, Lakatos iratcsomót vett elő", s József Attila verseivel ismertette meg a vendéget (KJA 1: 658.) Propagálta a magánál jelentősebbnek tartott költőt. A dolog természete szerint ekkor már készen lehetett a Nincsen apám, se anyáin kötetről írott kritikája, amely az Új Magyar Föld 3., 1930. január—február—március jelzésű füzetében jelent meg. A kritika, amely József Attila költészetének jellegzetes - „népi" - félreol- vasása, egyértelműen elismerő. Zárlata nem kevesebbet mond ki, minthogy „József Attila: Nincsen, apám se anyám című kötetében megérkezett a nagy magyar költők sorába" (KJA 1:182.). A kötetet belehelyezi egy fejlődéstörténeti sorba (Balassi, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi és Ady), de a közvetlen elődöt Adyban nevezi meg: „Egyre biztosabban teljesedik immár Ady sóhajtása: az elkeseredett és keserítő magyar ég alatt megszületett a nemzedék, akit ezerszer idézett s akit halálvíziós életében a magyar teljesedés bizonyosságának látott. Ady a magyarság halál-látomásaiban a magyar élet tökéletes kifejezése és énekese volt és marad mindörökké; a megálmodott fiatalság pedig, aki utána született, ennek a megénekelt és kifejezett életnek beteljesítője és megnyi- latkoztatója lett és lesz. Adyt igazolni egyenlő: a magyar teljesedést tökéletessé érlelni az egyetemes emberiség igazolására." (KJA 1: 176.) József Attila szerinte ezek közül az „igazolok" közül való. A Nincsen apám, se anyám „már igazolás és teljesedés s így vált József Attila a magyarság táltosává; azáltal pedig, hogy verseiben (dalaiban) a műalkotás törvényei szerint egy közösség - mások által megfoghatatlan - határokba zárt szellemét (életét) fejezi ki, - nagy költővé. "(KJA 1: 176.) A meghatározás, amely itt megjelenik, hogy tudniillik József Attila „táltos" és „nagy 105
