Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”
álláspontnak az érzületi hátterét s (egyik) forrását, de nem menti. Ez bizony, ahogy Talleyrand mondta, több mint bűn, ez hiba, hiszen éppen a probléma megoldása elől zárja el az utat. Félreértelmez, félrevisz s ráadásul konfliktust generál. Jellegzetesen hamis tematizáció. A harmadik írás, amely a szeptember 28-i számban megjelent tőle, egy cikksorozat első része volt. Ez is a nézőpontját kifejező Magyar szemmel... főcímet viseli, de a lényeget az alcím mondja ki: Fejezetek egy falu életéből. Ez a falu: szülőfaluja, közelebbről Kővágóörs- Révfülöp, írását a szerző a már ismert -srl- szignóval jelölte. A 2. közlemény október 12-én, a 3. október 19-én, a 4. november 2-án, az 5., Intermezzo egy falu életében elkülönítő címmel november 16-án jelent meg. Szociografikus színezetű, ma azt mondanánk tényfeltáró publicisztika ez, arról a világról, amelyet alighanem a legjobban ismert. A helyi viszonyokat bírálta, ám éppen ez a lokális tárgyválasztás adja erejét. Cikksorozata arról a Kővágóörs-Révfülöpről szól, „amelynek minden lehetőség megadatott helyzeténél és erejénél fogva a fejlődésre s amely a fejlődés és lendület egyenes útja helyett a züllés csatakos útjára sodródott." Demonstrációja a helyi „hatalom" természetrajzát világítja meg: „Schmidt Jenő jegyző úr nem maradhatott tétlen a falu ügyeinek »intézése« közben sem s egyik szerepet a másik után vállalta - a Hangya Szövetkezet ügyvezető igazgatóságától, ipartestületi elnökségtől, énekkari díszelnökségtől stb. a mulatságok rendezéséig és a gyakran megismétlődő pezsgőzésekig. A falu népe pedig egyre ámultábban tapasztalta, hogy milyen pompásan mulatós és fess jegyzőt választott, de csodálkozással ébredt arra is, hogy a falu vezetője egyre jobban röstellt kezetfogni némely kérgeskezű, dologtól görnyedt és aját-baját elpanaszló és tanácsot kérő parasztemberrel." A jegyzőt ugyan 1927-ben fölfüggesztették állásából, „s a lefolytatott vizsgálat után, melynek során hetvenhatrendbeli nagyrészben helytálló panasz és rendellenesség bizonyosodott be, állásából a belügyminiszter végleg elbocsátotta". A helyzet azonban ezzel nem oldódott meg végleg. „Kővágóörs-Révfülöp népe fóllélegzett egy pillanatra. De csak egy pillanatra, mert a klikkuralom tovább szövi kisded játékait." A sorozat második, október 12-i részének ez a konklúziója a falu életét is, Lakatos viszonyulását is, mint cseppben a tenger, mutatja meg. Bizonyos, ekkori írásainak legfőbb erénye a szociális problémák fölszínre emelése, napirenden tartása volt. A „magyar" szempont hangsúlyos jelenléte persze, ahogy a lapra is, rá is jellemző ez időben. Az október 12-i számban például Október 6 - magyar szívvel címmel jelent meg glosszája. (írását ekkor zárójelbe tett lpp. betűkkel jegyezte.) A balatoni tematika azonban, érthetően, újra s újra előjött témaválasztásai során. A november 2-i számban közölt, -lpp- szignójú írása például, jellemző módon, Balatoni halászat a zavarosban címmel jelent meg. 9 Egyes — ellenőrizhetetlen - adatok szerint „rovatvezetői", sőt „segédszerkesztői" szerepet is betöltött a lapnál. Ez nem lehetetlen, de kis lapról lévén szó, egyik szerep sem jelentett különösebb sarzsit - az Előőrsnél aligha volt érdemi, hierarchizált, munkamegosztás. Az egyetlen igazi autoritás a főszerkesztő, Bajcsy-Zsilinszky Endre volt. De az bizonyos (s e tény Lakatos lapon belüli súlyára utal), hogy József Attila az ő révén került az Előőrshöz. A közös munka kezdeményezője József Attila volt, aki 1929. november 19-én Hódmezővásárhelyről levelet (s verset) küldött Lakatosnak. A levél, sajnos, nem maradt meg, de Lakatos 20-i (!) válasza igen. Ez az Előőrs hivatalos levélpapírjára írott, gépelt levél több szempontból is figyelemre méltó. A leginkább szembeötlő a válasz gyorsasága. József Attila 19-én, „Sárhelyen" föladott levelére Lakatos azonnal, már másnap válaszolt, méghozzá úgy, hogy előtte érdemben intézkedett. Elrendezte a küldött vers, az Akácokhoz 104
