Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”
Minderre, a leírásból kikövetkeztetve, már 1916 nyarán, tehát már az érettségi után került sor. S valószínűleg az is Szalai hatását mutatja, hogy 1916 őszén maga Lakatos is a műegyetemre iratkozott be, műegyetemi hallgató lett. 5 Ezt követően, 1916 őszétől, jó néhány éven át, sajátos, kétlaki életet élt. Ideje nagy részét Budapesten töltötte, ahol tanult, majd egzisztenciája lehetőségeit kereste, de nyaranként s az adódó szünetekben otthon, Kővágóörsön húzta meg magát - a bázis, ahová visszavisszatért, számára a szülői ház maradt. Egyetemi tanulmányairól önéletrajzában csak ennyi olvasható: „1916-ban beiratkoztam a műegyetemre. Az 1918-as polgári és 1919-es proletárforradalomban már mint öntudatos ifjúkommunista vettem részt. 1920-ban a fehér karhatalom »eltanácsolt« a műegyetemről, az utolsó két szigorlatom előtt." (Lakatos 1971/1953: 387.) Bizonyos, ez a visszatekintés túlzottan sommás és célirányosan stilizált, erre magának az önéletrajznak egy másik utalásából is következtethetünk. Lenin nevezetes művének, az Állam és forradalomnak az egyik (akkor egyébként közkézen forgó) példányát ugyanis, mint írja, még 1919-ben megvette, ám ez a mű, ahogy elszólja magát, csak évekkel később, 1926-ban (!) tette rá a „legnagyobb hatás"-t (Lakatos 1971/1953: 387.). A Műszaki Egyetem levéltárában őrzött hallgatói törzskönyv adatai szerint „az 1916/17-1918/19-es tanévben tanult a Műegyetem mérnöki karán (ma építő- mérnöki kar), ill. az 1919/20. tanévet helyettesítő póttanfolyamot is elvégezte. 1919. május 28-án tette le első szigorlatát. A 2. lett volna a végszigorlat (ma államvizsga), de ez már nem történt meg, nem folytatta tanulmányait, oklevelet sem szerzett." (Batalka Krisztina levéltáros szíves közlése.) Unokabátyja, sajnos, ugyancsak röviden intézi el ezt a periódust: „1916-ban Budapestre költözik és beiratkozik a Műegyetemre. Nem sok lelkesedéssel járja az előadásokat, de eredményesen teszi le a vizsgáit. Közben verselget és sorra mutogatja írásműveit nekem, aki már korábban írogattam. Versei természetesen még kiforratlanok, naivak." (Szalai 1965: 475.) Majd később, egy másik összefüggésben Szalai még azt is megemlíti: „Az 1919-20. tanévben még a Műegyetem beiratkozott hallgatója, de indexe már kevés eredményt mutat. Sikerrel letette első szigorlatát, de ezzel le is zárult műegyetemi pályafutása." (Szalai 1965: 476.) Figyelemre méltó, hogy - Lakatossal ellentétben - Szalai egyáltalán nem emlegeti a forradalmakban való, „öntudatos", „ifjúkommunista" részvételt, ugyanakkor elismeri, hogy tanulmányait Lakatos nem nagy lelkesedéssel végezte, inkább írogatott. Akkor járhatunk tehát leginkább az igazság közelében, ha úgy véljük, Lakatosnak a műegyetem eleve csak jobb híján, pragmatikus megfontolásokból, s nem belső indítékokból lett tanulmányai színtere. Nem nagyon kellett onnan „eltanácsolni". Érdekes mód azonban ezt követően is pragmatikus megfontolások irányították tanulmányait: 1920 őszén a pesti tudományegyetem jogi karára iratkozott be. De ez - ahogy unokabátyja megjegyzi - „csak folytatás nélküli próbálkozás" volt (Szalai 1965: 476.), ezt is hamar abbahagyta. (Nincs is anyakönyvi lapja az ELTE Egyetemi Levéltárában.) Igazában ekkor már más foglalkoztatta, az irodalom és a morálisan fölfogott életvitel lehetősége, s már kezdett kialakulni az a sajátos, egzisztenciálisan teljesen bizonytalan, „öntörvényű" társadalmi elhelyezkedése, amely azután egész életében jellemző lett rá. Bizonyos, a külső körülmények, a háború utáni közállapotok, a középosztályi életviszonyok látványos megrendülése, nívóesése stb. is belejátszott ebbe a stabilnak semmiképpen nem nevezhető elhelyezkedésbe, de mindez mégsem redukálható pusztán a „külső" körülményekre. Érzülete, belső indítékai is „kifelé" vezették a számára még elvileg lehetséges középosztályi létből. A család anyagi támogatása ugyanis biztosította számára azt a minimumot, amely lehetővé tette személyisége „öntörvényű" bontakozását, „gyakorlati" lehetősé94
