Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Füzi László: Az idő keresése
kesztő-helyettesét, mert úgymond egyeztetés nélkül közölték Köteles Pálnak a Töprengés egy torzkép előtt című írását. Az Erdélyből Magyarországra költözött (menekült) szerző Ion Láncránjan nyíltan magyarellenes, uszító pamfletját bírálta, az írás a Tiszatáj szeptemberi számában jelent meg, a „hivatalos" válasz Száraz György tollából egy hónappal később, a Valóságban látott napvilágot.* A határainkon túli magyarok helyzetét semmilyen módon nem tudta kezelni a magyar politika, náluk is gyakran elhangzott, hogy a román elvtársak nem örülnek ennek vagy annak az összeállításnak. Geri elvtárs, megyei tanácselnökhelyettes mondta ezt, ő használta ezt a kifejezést. Akkor, amikor átjött a szerkesztőségbe, hogy ismerkedjen a megyében élő alkotókkal, korábban Kalocsán volt tanácselnök, annyit mondott csak, úgy látja, túl sok itt a művész. Ezerkilencszáznyolcvanháromban, a Forrás Szárszó-történetének idején menesztették a Mozgó Világ teljes szerkesztőségét. A Forrás ilyen körülmények között jelentette meg az ún. népfőiskola-számát. A szám a Népművelési Intézet segítségével készült, a beköszöntőt Vitányi Iván, az említett intézet vezetője írta. Az összeállítás hatalmas anyagot görgetett, sorra vette a népfőiskolák hazai történetét, tanulmányokat közölt a dán, svéd és finn népfőiskolákról, s felvázolta a lehetséges modem népfőiskolák modelljét is. Bár Hatvani Dániel főszerkesztőtől szokatlan módon elhatárolta magát három szerző, Csengey Dénes, Elek István és Varga Csaba írásától, az összeállítást ismét csak támadások érték. Akkori tapasztalatai és mostani tűnődései alapján úgy gondolja, Hatvani Dániel akkor tört meg, s akkortól érezte reménytelennek a hatalommal szemben folytatott harcot. * A történetről lásd: Vincze Gábor: A Läncränjan-ügy. Tiszatáj, 2006. 3. 62-82. A fogadtatás legmeglepőbb dokumentuma Vitányi Ivántól származott. Vitányi, aki a szám bevezetőjét írta, s akinek intézete ott állt a szám mögött, a következőket írta az Elet és Irodalomban megjelent háromhasábos cikkében: „Jogosnak tartom, hogy több lap foglalkozott már bírálóan a kecskeméti Forrás népfőiskola-számával. Valóban több olyan cikk látott napvilágot benne, amelyek gondolatai vagy kiérleletlenek, vagy rossz irányban kiérleltek. A népfőiskola múltja egyoldalú fény t kapott, jövőjéhez pedig erőnek erejével felfújt illúziók fűződtek, mintha az egész eddigi közművelődést el kellene vetni, mintha az állami intézményrendszer és a »társadalmasítás« (egyébként tisztázatlanul használt) fogalma kizáró ellentétek volnának, mintha a népfőiskola megváltó csodaszer lenne. Mindez megérdemli a bírálatot, azokban az esetekben is, melyekben kétségtelen jó szándékból fakadt. "* A visszavonulás oka és iránya ebből a rövid idézetből is érzékelhető. Az ES-oldalt a bekötött Forrás-számok közül, a népfőiskola-szám mellől vette elő. Akkor így dokumentálta a történteket, emlékeztetőnek szánta a dokumentumokat, hogy az utókort aligha érdeklik az egykor történtek. De addig, amíg tilos volt valami, addig, benne élve a történésekben, legalább ezt meg kellett tennie. Talán azt is érezte, hogy ezt az oldalt egyszer majd előveheti, s idézheti egy írásában. Ez most megtörtént. * Vitányi Iván: „Népfőiskola" a Káli-medencében: avagy Mit tehet a népművelés, Elet és Irodalom, 1985. február 22. 3. 82
