Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Füzi László: Az idő keresése
31. Akkor már a szerkesztőségben dolgozott, így szemtanúként és résztvevőként is megfogalmazhatja, hogy a szerkesztőség nem a szó politikai értelmében politizált. Beszélt erről többször is, s korábban is azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy közvetlenül politikai célokat nem tűztek ki. Azt is mondhatná, hogy a szocializmus megreformált világán túl nem gondolkodtak, mert nem is gondolkodhattak, nemcsak a rendszer összedőltét nem tudták elképzelni, hanem arról sem tudtak volna semmit sem mondani, hogy mi jöhet a szocializmus után. Nem a politikai színtéren akarták magukat meghatározni, mondja, miközben nem tudja, hogy közös célkitűzésekről beszélhet-e, hiszen erről szinte nem is váltottak szót, erre, mármint a politikai színtéren történő önmeghatározásra, egyébként annak szűkössége miatt, nem is lett volna lehetőségük, hanem a maguk kultúraképének az érvényesítésére törekedtek, ez pedig szükségszerűen tartalmazott politikai elemeket. Szükségszerűen, mondja ismételten, mert az irodalmi gondolkodásmód nálunk mindig tartalmazott politikai elemeket, nem beszélve arról, hogy a politikai mozgástér leszűkítése miatt szinte minden képes volt azonnal átpolitizálódni. Ezerkilencszáznyolcvannégy nyarán meghalt Zám Tibor, az ennek az évnek a decemberében megjelent, a népfőiskolákkal, azok múltjával és lehetséges jövőjével foglalkozó összeállítást politikai fenntartások fogadták. Innét már birkózás kezdődött a szerkesztőség körül is, ahogyan az folyt az egész országban. Feltehetően ennek a birkózásnak a kilátástalansága késztette a távozásra a laptól Hatvani Dánielt, ezerkilencszáznyolcvannyolc őszén. Közbevetve megjegyzi, hogy abban a nyolcvannégyes esztendőben kezdték el emlegetni Orwell 1984 című regényét, addig nem hallott róla. Úgy emlékszik, Szilágyi Ákos írt egy esszét a regény jelenné vált idejéről az Elet és Irodalomban. Később, ezerkilencszáznyolcvankilenc körül sikerkönyv lesz Magyarországon is, a korábbi, újvidéki kiadás kevesekhez jutott el. 32. Akkor minden a pártbizottságon és a tanácson dőlt el. A megyei pártbizottságon és a megyei tanácson. A megyei vezetők valóban a megye urai voltak, szinte mindenben dönthettek. Ma is erős a centralizáltság, de akkor mégis minden másként működött, mint ma. Kecskemét városának és a megye többi városának a legfontosabb ügyei is a megyei vezetésnél dőltek el, akkor a városok kevésbé képviseltek önálló erőt, mint ma, s kevésbé is bírtak önálló arculattal, mint ma. A Forrás egyébként is megyei műhely volt, ezért a napi dolgaiba, ha úgy gondolták, hogy bele kell szólniuk, akkor a megye szólt bele. Hol a pártbizottság, hol a tanács. Általában a pártbizottság, de a legtöbbször a megyei tanácson keresztül. 83
