Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 2. szám - Füzi László: Az idő keresése

Ebben a légkörben, nem utolsósorban a hatvannyolcas tendenciáktól is támogatóban, a megerősödő, vagy éppen ekkor induló irodalmi folyóiratok lettek az uralkodó gondolkodásmód ellenlábasai, vagy legalábbis egy-egy megye törekvéseinek a kifejezői. Ez a mondat nagyon általánosítónak tűnik, s a szó szoros értelmében egy lap nem is fejezheti ki egy megye törekvéseit, de akkor a megyék, nyilván ismét csak a hatvanas évtized hatásának betudhatóan fontosnak tartották, hogy legyen folyóiratuk.

Az ún. vidéki folyóiratok, a régebb időktől megjelenő szegedi Tiszatáj, a pécsi Jelenkor, a debreceni Alföld, a miskolci Napjaink mellett, a Forrással szinte párhuzamosan, ekkor tűnt fel, csupán csak párat említve a gazdag kínálatból, a tatabányai Új Forrás, a szombathelyi Életünk, nem csupán az irodalmi gondolkodást, hanem a közgondolkodást is szélesítették

Elég belelapozni a hatvanas, majd a hetvenes évek folyóirataiba, egyből érezhetővé válik, hogy a határozott elképzelésekkel bíró szerkesztőknek micsoda küzdelmet kellett folytatniuk a maradandóság erőivel.

Aztán látni azt is, hogy jó néhány helyen mindebből mi lett pár esztendő alatt, a hetvenes évek első felére.

A mai magyar irodalmi folyóiratok világa akkor alakult ki, a témák, szerkezetek onnét indulnak. Változás érte ezt a világot, nem is egy, a politikai ütközések is formálták, a rendszerváltás körül és után új lapok is alakultak, közben a régiek közül néhány megszűnt, aztán jött a világháló időszaka, de ami megmaradt nyomtatott folyóiratnak, az az akkori szerkesztői gyakorlatot követi.

18.

Túlzás lenne azt mondani, hogy a magyar társadalom újbóli eszmélése ekkor kezdődött, merthogy végül mégiscsak irodalomról és a társadalomról való gondolkodásról volt szó, s nem a társadalom gyakorlatáról, a szellemi élet új tereinek megnyílása végső soron mégis a társadalom törekvéseiről beszélt.

Mindezt jól jelzi az akkori hatalom sok esetben indokoltnak tűnő félelme az irányzatos folyóiratok kialakulásától. A legjelentősebb irányzatos lapok, ő az Ilia Mihály által szerkesztett Tiszatájat, a Szederkényi Ervin által szerkesztett Jelenkort, az Alföldet, a Forrást és a Mozgó Világot kapcsolja ide, számos áttételen keresztül valóban hozzájárultak a politikai irányzatosság kialakulásához. Nem egy irányba mutattak, de éppen ez volt a lényegük, a többféle irányzat megjelenése.

A Forrás, a maga hatvanas évek végi indulásával, ezekhez a tendenciákhoz kapcsolódott, így nem tarthatjuk véletlennek azt sem, hogy történetének nagyobbik része ebben az összefüggésrendszerben zajlott le.

Nem követi most végig az irodalmi folyóiratok számának alakulását, ez most nem is tartozik ide, ám megjegyzi, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján már legalább harminc irodalmi folyóirat létezett, emlékszik, amikor Egerben, feltehetően 1981-ben, Juhász Béla, az Alföld főszerkesztője arról „panaszkodott", hogy már nem tudja elolvasni azt, ami a folyóiratokban megjelenik, mert akkor naponta kellene egyet-egyet elolvasnia, ám ha így tenne, akkor nem maradna ideje az Alföld szerkesztésére.

71