Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Füzi László: Az idő keresése
Irodalom és társadalom kapcsolatának rengeteg lehetséges formája van. Számára, ha a feltételek is adottak hozzá, a legszebbnek talán az a forma mutatja magát, amelyikben a szinte önmagában és önmagáért létező irodalom a lehető legmélyebben, s minden utalás nélkül őrzi kapcsolatát a társadalommal. „A műalkotás a belső terv, amely a mű minden elemét egy elképzelt középpont felé irányítja. A műalkotás belülről determinált, minden eleme egy közös góc irányításában áll" - írta Németh László. Később ehhez a következőket tette hozzá: „Egy valamire való műalkotás társadalmilag sohasem lehet közömbös. A művész nem húzódhat vissza úgy képei, rímei mögé, hogy műve társadalmilag csakugyan közömbössé váljék. Egy irodalmi alkotásban annyi szeretet, közöny és megvetés kristályosodik ki következetes optikai rendszerré, hogy aki egyszer ennek a kristálynak a közepébe helyezkedett, a művön kívüli világot is a mű fénytörésében látja: egy műalkotás nemcsak a mű problémáit, hanem virtuálisan az egész világ problémáit is megoldja: határozott álláspontot sugall olyan dolgokkal szemben is, amelyeken talán írója sem gondolkodott."* * Németh László: Az irodalom önkormányzata, in: Készülődés, A Tanú előtt, Budapest, 1941.1. 204-205. 8. A hetvenes évek végén, amikor kikerültek az egyetemről, nagyon mélyen érezték, hogy a világnak az ő gondolkodásukra, munkájukra nincs szüksége. Erezték, mert éreztették velük, hogy a világnak nincs szüksége rájuk. Álláshelyeket nem láttak maguk körül. De ha nem éreztették volna velük mindezt, akkor is szembekerültek volna ezzel a jelenséggel - saját tapasztalataik alapján. Egyetemen nem taníthattak, akkor, abban az évben, amikor erre lehetőségük nyílt volna, ezzel kapcsolatosan politikai szűrőt alkalmaztak. Volt, akinek szerződése volt egy iskolával, ő oda mehetett tanítani, mindenki másnak az elhelyezkedése, most megint az áttételek kifejezést használja, szóval kellő áttételekkel a sorsa az adott szituáción, a helykeresés sikerességén vagy sikertelenségén múlott. Amikor végeztek az egyetemen, ő középiskolákban, a felesége a múzeumokban keresett magának állást, egyikük sem tudott könnyen elhelyezkedni. Aztán apró rések nyíltak, ezeken a réseken keresztül jutottak munkához, megélhetéshez, lehetőségekhez. Lassan, nagyon lassan ment mindez. 9. Kecskemétre kerülésükkor azt mondta, hogy az ország bármelyik városában egy lakótelepi albérlet jutna nekik, más nem. így is volt, Kecskeméten is a város közepéről járt haza a belvárost övező lakótelepen lévő albérletükbe, ahogyan Egerben is tette ezt, odakerülésükkor. Sem a társadalom, sem a politika nem beszélt arról, hogy a fiatalok társadalomba való „beilleszkedésével" valami gond lenne. Évtizedeknek kellett eltelniük, s valóban társadalmi fordulatnak kellett jönnie annak kimondásához, hogy a fiatalok egy része nem talál munkát magának a hazájában. 64
