Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Füzi László: Az idő keresése
A mai újabb nemzedékhez tartozók az előttük lévőket, mint érvényesülésük akadályozóit, igyekeznek kiütni a munkájukból. A társadalmi harcnak ez a formája az ő indulásukkor még nem létezett. Ma mintha változás lenne ezen a téren is. Akkor, éppen a társadalmi-politikai alaphelyzet következtében egyfajta erkölcsi-etikai alapállás alapján kerestek maguknak munkát, ma mintha maga a munka lenne fontos, s azt elnyerve alkalmazkodnak a fiatalok a munkahelyük elvárásaihoz. Korábban nem gondolt generációs küzdelmek zajlanak az országban, sokszor az ideológiákra való hivatkozások révén. Nem mond ezzel ítéletet senki fölött, a világ változását érzékelteti azzal, amit mond. 10. Sokat emlegeti a politikát, de kénytelen azt mondani, hogy akkor, most a nyolcvanas évek első felére utal vissza, még szinte senki nem akart politizálni. Azok közül is, akik beléptek a pártba, valójában csak az ilyen vagy olyan szempontok alapján kiválasztottak jutottak politikai szerephez, de politikai véleményt, azaz a saját maguk által kialakított politikai véleményt még ők is ritkán fogalmaztak meg. Ha valaki belépett a pártba, akkor inkább a nyugalmát kereste, vagy a pályáját építette, vagy élte úgy az életét, mintha nem lenne párttag, csak éppen valami miatt annak kellett lennie. A hetvenes-nyolcvanas években, amikor már látszott, hogy az a világ már nem vezet sehova, a korábban meglévő, vagy talán akkor is inkább csak hirdetett lelkesedésnek már nyoma sem volt. Igaz, a pártba újonnan belépők között mégiscsak kialakult egyfajta ideológia, belülről könnyebb bomlasztani, mint kívülről, mondták. Azoknak a többsége, akik nem léptek be a pártba, nem azért nem lépett be, mert másképpen akart politizálni, legföljebb azzal politizált, azaz jelezte a véleményét, hogy nem lépett be a pártba. Nem volt olyan tér, ahol politizálhatott volna. Egyébként a többség azt sem tudta, hogy mi az a politika, hogyan működik, s arról sem tudtak semmit, hogy valójában hogyan működnek a pártok, hiszen csak egyetlen párt működését látták, azt kellett volna mintának tekinteniük. A többpártrendszer működését nem ismerték, még nyolcvankilencben sem tudtak erről semmit, az újabb világ indulásakor ezért jutottak fontos szerephez azok, akik ezt már átélték valamikor. Máskor nem nagyon volt rá lehetőségük, mint az ezerkilencszáznegyvenöt utáni koalíciós időkben. Ez a demokrácia a kezdetekkor éppen azért volt veszélyben, mert a társadalom nem tudott védekezni az önjelölt politikusokkal szemben. Azzal, hogy csak egyetlen párt létezett, az az egy párt terhet is vett magára, a párton belül kellett kezelnie a frakciózás, az irányzatosság, később, a végkifejlet idején, a többpártiság kérdését. Mivel a párt állampárt volt, mindez rávetült az államra is, bármilyen működési zavar, ellentmondás szóvá tétele azonnal az állam, s így a rendszer létét kérdőjelezte meg. 65
