Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Füzi László: Az idő keresése
lapjuk a névsorolvasásokból általában kimarad, máskor viszont a történelemkönyvek lapjain is feltűnik. „Az urbánus ellenzéktől eltérően a népiek nem adtak ki sem illegális kiadványokat, sem illegális szervezeteket nem hoztak létre. Ehelyett néhány legális folyóirat, mindenekelőtt a szegedi Tiszatáj, a kecskeméti Forrás és az 1975 és 1980 között Veress Miklós, majd 1981-től 1983-ig Kulin Ferenc főszerkesztésében megjelenő budapesti Mozgó Világ hasábjain igyekeztek a közölhetőség határait tágítani” - írja Romsics Ignác a Magyarország története a XX. században című összefoglaló könyvében.2 A legfiatalabb volt a szerkesztőségben, a döntés nem az övé volt, pár fontos, politikailag fontos, akkor ezt értették ezen a kifejezésen, részt vett, örült a történéseknek, máskor tartott a történések következményeitől, s nemcsak a nagyobb, hanem a szűkebb szerkesztőségi világot is figyelte. Mit mond a hatalom, s azt, amit mond, ki és hogyan mondja, mit vállal fel a szerkesztőség, mit nem, milyen javítást javasol a szerzőknek, ezeket figyelte. Nem tudta nem figyelni azt, ami körülötte történt, érdekelte ennek a világnak működése. A fontosnak ítélt leveleket félretette, egynéhány levonatot is megőrzött, történeteket, megbeszéléseket rögzített a fejében, anekdotákat vagy anekdotákká stilizált történeteket - s miközben ezt tette, tudta, hogy akkor, amikor ezek a történetek elmondhatókká válnak, a dokumentumokat, leveleket szabadon lehet majd közölni, ez az egész senkit nem érdekel majd. Ahogy a náluknál nagyobb ellenállók történetei, mondatai és mondandói sem érdekelnek majd senkit. Ebben a meggyőződésében nem kellett csalódnia. Lesznek, akik átmentik majd magukat az új világba, noha ennek az új világnak a törvényeit már nem ismerik, lesznek, akik megmaradnak a szakmájuknál, noha lassan a szakmájuk sem érdekel senkit, s lettek, akik elvéreztek az elmúlt években. De ez mind nem jelenti azt, hogy az akkor sok irányból induló és több irányba mutató törekvések fölöslegesek lettek volna. 1. Két életszakasz, két különböző világ, az egyik gyakorlati, a másik elméleti. A gyakorlatiban már nem tudott részt venni, az elméletiben még nem tudott elmerülni. Nemzedékét egyre inkább köztes nemzedéknek látja, abból, amit ez a nemzedék megtehetett, alig-alig mutatkozott meg valami a rendszerváltás előtt. Addig a nemzedék tagjai keveset mutathattak meg magukból, noha ezerki- lencszáznyolcvankilencben már harminc-harmincöt évesek voltak. Az előttük járók a kései Kádár-rendszer homogénebb körülményei között, ezt most nem politikai összefüggésben mondja, tágabb teret és nagyobb ismertséget tudtak maguknak teremteni. A náluknál később jövők, a nyolcvankilenc után indulók már egészen más célokkal, tudással jelentkeztek. Ok lesznek majd azok, akik az általuk is újnak érzett világ törvényeit megszabják és az átmenet lezárására törekszenek. Két markáns, jól megfogható csoport közé szorult be a miénk, szokta mondani, úgy, hogy mindkét generációhoz kötődött, de önmaga terét nem teremthette meg. 2 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Osiris, 1999, 525-526. 57
