Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé
A szakterminusok erdejébe azonban időnként becsempészi a leghitványabb irodalmi és köznapi közlés analógiáit, leíró stílusát, amit éppen alkalmazásuk által vet el teljesen: „A szoba gyöngyszürke homályban volt, az ablaküvegen úgy látszottak az erkélyrács vasrúdjai, mint kék virágszálak a ködben, afiiggöny csöndesen himbálózott, mint egy kiakasztott háló, melyben zsákmányként fennakadt a tenger, akárcsak egy indigólevelű plakátlótusz, meg a hegyek, ferde pálmák a lejtőn össze-vissza, mint a rendetlenül betűzdelt és minden pillanatban kiesni kész hajtűk. A felhők úgy lógtak az ég ágairól, mint az aranyeső tavasszal a kopasz vesszőkről. "104 Illusztráljuk a Szentkuthy-próza vitatott makaróninyelvét105 is, ami évtizedek során olyan sok bosszankodást okozott kritikusainak, és élvezetet nyújtott olvasóinak! A „szennyvíz, amely kincseket is sodor magával", „az epikai nyelv tudatos átlíraizálása"-íéle meghatározások ugyanis nem hoznak közelebb bennünket a vizsgálandó nyelvi formációkhoz.106 Tudnunk kell mindenekelőtt, hogy a Prae hősei nem emberi nyelven beszélnek. Amint megszólalnak, helytől, időtől, partnertől, beszédhelyzettől függetlenül rögtön hiperbolákról, trapezoidokról esik szó, valami álmatematikai hieroglif nyelven, elbeszélt esszéapológiák keretében. A matematikai stílust a Prae-ben nem póz, hanem érdeklődés szülte, miként ezt az író naplója is megerősíti: „Párok = ultra-arányos mondat + szétfolyó szerkezet (Flaubert), vagy: barokk-kalandos szétfolyó mondat, de ez megköveteli a metamatikailag kiegyensúlyozott cselekvény-szerkesztést. A kompozíció: izzó unalom, feszült monotónia, deliráló közöny. Ez jó, ez szép. "107 Nem kell hát csodálkoznunk, hogy ebben a „logozsargonban" a szó kifacsarodik, s a tobzódó jelzőfelépítmény határozza meg szerkezetét. Szentkuthy valódi művésze a nyelvnek, szóösszetételei, metaforikus kapcsolatai és a többi nyelvi-retorikai formáció gondosan megtervezett, értelemhordozó alakzatok. Szemben a valóság végtelen és őrült kaleidoszkópjával, a nyelv és a gondolat szegényes, tehát a rendelkezésünkre álló nyelvi anyagot a lehető legmeggondoltabban kell alkalmaznunk: „az ember számára csak nyelv létezik, csak grammatika, amely nagyon is precíz..." Szentkuthy Miklós a leírásban, a káprázatos ábrázolásban leli leginkább kedvét. Ügyesen, könnyedén alkalmazkodik helyhez, időhöz, alakhoz, ezáltal leírásai jellemzéssé alakulnak, plasztikusan jelenítve meg a kort vagy a leírt személyt. íme A megszabadított Jeruzsálem azon részlete, ahol II. Frigyes császár anatómiai leckét vesz; egyaránt sugallja 104 Prae I. 168. 105 Halász Gábor írja a Prat’-ről a Nyugat 1934/II-es számában: „A megölt cselekvény, a kivégzett jellemek mellett nincs kímélet a hang és a stílus számára sem. Az abszolút szeszélynek itt is érvényesülnie kell, makaróninyelvben, amely furcsa keveréke legyen a tudományos zsargonnak, újságírónyelvnek és a tiszta irodalmiságnak, versbe kínálkozó finom hasonlatoknak, az első impressziót barbár frissességgel visszaadó hangképeknek és durva általánosságoknak. »Kuriózum« szavakból (újra a burleszkcéll), féktelen, zűrzavaros árömlés, nem szabályos csatorna; szennyvíz, amely kincseket is sodor magával.” Újabban: Szentkuthy Miklós: A mítosz mítosza. In memóriám Szentkuthy Miklós. Nap Kiadó, Budapest, 2001. 25. 106 Hamvas Béla recenziójában (Szentkuthy Miklós: Prae. Napkelet, 1935/2.) arra hívta fel a figyelmet, hogy Szentkuthy szóalkotó tehetségének előfutárai Joyce, Mallarmé, Sterne, Rabelais, sőt leszögezte, hogy „Szentkuthy eddig a magyar nyelvvel a legmesszibbre ment, messzebb, mint az expresszionisták. És ez regényének egyik legközvetlenebbül ható előnye is? Egyfajta szabadságérzés, a közhelyek alól való felszabadulás, friss nyelvi levegő." Újabban: In: Szentkuthy Miklós: A mítosz mítosza. In memóriám Szentkuthy Miklós. Nap Kiadó, Budapest, 2001. 34. 107 Fájdalmak és titkok játéka. 128. 1939 májusából való bejegyzés. 94
