Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé

a helyiségben uralkodó misztikus, mágiás hangulatot, a kor természettudományos ismereteinek mértékét, naivitását, naturalizmusát, vadromantikáját: „nézzétek a dekorációnál jobban megbecstelenített testet a boncolok kése alatt, egyik keble még érintetlen rózsaszín vadrózsájával a csúcsán, vén talmudisták és ifjú muzulmánok fóléjehajló ősz vagy fekete szakálla hiába csiklandozza - a másik kebléről pergamenkódex első szép lapjakén t lelapozva a bőr, sápadt mirigyek, kék, sárga, piros erek gilisztaként futnak-fonódnak össze-vissza."ws

A dolgok valós vagy képzelt lényege azonban nem mindig ragadható meg konvencionális vagy profán hasonlatok közbeiktatásával: „A tó, mely tükör, sötétzöld, néma, fényes, nehéz, mocsaras, őszi és egymillió éves. (S főleg e jelzőket kiveti magából, mint a halott halakat. "108 109 Hogy ne kelljen egyik hasonlatot egy újabbal magyarázni, értelmezni, metaforára van szükség. (Gondoljunk csak a Prae egyetlen metafora felé, Leatrice metaforája felé törekvő kísérletére!) Szentkuthy metaforáinak lényege abban rejlik, hogy a szó összes képzettársítási lehetőségeit magukba sűrítik. így lesz a tükör aranyrámája a pompa és béke, budoár és Bizánc, találkahely és oltár, 1820-as ükanya és minden barokk gőg szinonimája110 111, vagy a Halley-üstökösből - „Halley sztárok mennyei szerződésszegése". Metaforikus beszédének másik jellemzője, hogy a megfelelő helyen a megfelelő (egyedüli lehetséges) metaforát alkalmazza. Például, ha kínai császárnőkről ír, nála a rációnak hó- kacsahasa van; Csipkerózsikáról szólva pedig ügyesen alkalmazza a képzetkomplikációs metaforát, ami az okot és az okozatot kapcsolja össze, ugyanis Csipkerózsika tűnyugalmú testét említi.

„Szépség, szépség - erotikus szépség, virágoskert szépség, zenei szépség... mi is vagy, mi is lehetsz? Eddig minden meghatározásod gorillaugatás, szócséplés, nem-művészi vízhólyag fejek égbekiáltó hozzánemértése volt. [...] Szépség, sex, Isten... a szépség még a legjobb dolog a világon (a szeretet mellett) - nem? Az »Értelem« tökrészeg; az »Erkölcs«: kaméleon, opál, szivárvány, akármi és minden, amit akartok, vagy nem akartok. Viszont a »Szépség« biztos (semmi egyéb sem az), és mint valami híd ível idegeinken át: a legmélyebb biológiai és fiziológiai mélységekből (ismeretlenek) a legmagasabb, agyonvágyott, agyonkívánt metafizikai, isteni Abszolútum felé (ismeretlen) az érzékiség és a Végső Szellemiség között ível, keveredik, valami ebből, valami Abból"m - ez az idézet is csak sejtet valamit a szépség (esztétikum) mibenlétéről, de nem ad definíciót, nem is adhat, hiszen egyértelmű megfogalmazást a gondolkodó elmék évezredek alatt képtelenek voltak kiötleni. Az esztétikának örök problémája a szépségkategória, s ha áttekintjük az eddigi elképzeléseket és meghatározásokat, úgy látszik, Szentkuthynak a szubjektív idealista megfogalmazás imponál leginkább: a világ szép, és ezzel kész.

Említettem már azokat a a filozófusokat, akik hatással voltak a Prae-re. Ennek mintájára, egyben bővítésére említtessék meg még néhány gondolkodó, akiknek a szépségeszményével rímel a Prae-ben kifejtett szépségfogalom.

Elsőként egy Démokritosz óta ismert kategóriát említek, a kalokagathiát, ami tulajdonképpen a szép és jó - az esztétikum és a morál (írónk örök témái) - ötvözete. Ne zavarjon most bennünket a tény, hogy a görögöknél a kalokagathia valószínűleg azt jelentette, hogy az a szép, ami jó, az a szép, ami erkölcsös. Szentkuthyra ez nem áll, legalábbis nem így áll, ám a két fogalom nála is szorosan együvé tartozik.

108 Szentkuthy Miklós: A megszabadított Jeruzsálem. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1965. 265.

109 Szentkuthy Miklós: Széljegyzetek Casanovához. (Szent Orpheus Breviáriuma. I. kötet) 72.

110 Szentkuthy Miklós: Angyali Gigi! Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1966. 130.

111 Szentkuthy Miklós: Kanonizált kétségbeesés. (Szent Orpheus Breviáriuma. III. kötet) 52.

95