Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé

A kor irodalomtudományát bár nem megelőző, de mindenesetre lépésben nyomon követő Szentkuthy Miklós a Prae-ben erről a kérdésről is véleményt mond: „Téma és kidolgozás sohasem függtek össze nálam: voltak témáim, melyek örökre témák voltak, és éppen úgy nem lehetett őket kidolgozni, mint ahogy egy teljesen önmagába összehúzódó higanygolyóból nem lehet a kínai falat felépíteni vagy kidolgozni: egy vázlat sohasem vonatkozhatik a későbbi kidolgozásra, minden vázlat öncélú és foly tathatatlan. A »téma« is külön műfaj és a »regény« is külön műfaj, és a kettő között a legtávolabbi rokonságot sem lehet felfedezni. [...]...ha megírtam két jelenetet (»téma« nélkül) és utána valami szerkesztési trükk, kompozíciós lehetőségjutott az eszembe, ezzel a trükkel nem a két leírt jelenetet foglaltam szerkezeti egységbe, hanem mint egy új, harmadik jelenetként használtam fel a »szerkezetet« a már kész két jelenet után. Az úgynevezett szerkezet nem a regény váza, összetartó traverz-rendszere volt, hanem önálló szereplő, mintha a Rómeó és Júlia egyik aktív szereplőjévé válna ugyanezen tragédia cselekményvonala. Ezáltal maga a kidolgozás végtelen lesz, örökké terjed, alakját állandóan változtatja, mindent felszed magába és mindent bármikor elveszíthet, de ezen kidolgozás kon- tinuum örök habjai fölött ott fog úszkálni parafa-ornamentikaként a külön szereplővé emelt szerkezet..."36Miként a dolog a bölcseletben antidolog párjával képes csak kiteljesedni, úgy a téma is csak a téma-tagadásban lombosodhat ki - vallja a szerző, eszméjéhez Az alázat kalendáriumában is visszatérve: „Tökéletes egyenrangúságban érezni itt látást, a megfigyelés mikroszkopikus precízióját, valamilyen hipochonder realizmust, de éppen ezért - és ez az impresszionizmus paradoxona - valami egészen hallucinatívat, realitás- és apropó-tagadót is. Nem téma-hűséget, hanem téma-tagadást, szadisztikusan élezett téma-semmisítést."37

Szentkuthy tehát egy képlékeny, amorf mű kidolgozásából indult ki, amelynek csupán a szövegterjedelem szab határt, és elő-elővillantja kompozíciós elemeinek körvonalait. Ezzel együtt azonban megalkotta az olyan regény tervét, amely valódi interakcióba lép az olvasóval, s minden intellektuális póz ellenére megkívánja az olvasótól, hogy együtt alkossák meg a művet - az író a kompozíciós vázzal és a téma-textúrákkal, az olvasó pedig az alkotó olvasással vesz részt a műteremtésben. Természetesen az irodalomelmélet tételét, hogy az író-műolvasó interakció nélkül nem létezhet a műalkotás, nem Szentkuthy mondta ki először - de amíg ez a tétel minden műre érvényes, ő arra törekedett, hogy regényében ezt az interakciót annyira kihangsúlyozza, hogy az olvasó, figyelmének pillanatnyi lankadása esetén eltéved a szöveg labirintusában, s utána hiába keres „vörös fonalat", ami útba igazítaná.

Regény vagy filozófia?

A szöveg természetéről még majd esik szó a továbbiakban, előbb azonban meg kellene határozni a Prae műfaját. Azt már említettem, hogy a tárgyalt ismeretanyag, a módszer egyeduralma és tárgyalásmódja alapján akár filozófiának is tekinthetnénk, hiszen Kant példájára Szentkuthy is megpróbálta alapos rendszerbe állítani a világ jelenségeit. Filozofikus jellege mellett azt is láthattuk, hogy az irodalomelmélet egyre táguló kategóriái befogadják a Prae-1 minden cselekménytelensége ellenére. De végső soron mi hát a Prae? Regény vagy filozófia, esetleg a művészi próza valamilyen változata, narratíva- mutáció, ellenepika?

Nem véletlenül vetődik fel a kérdés, hiszen a Prae második kiadásának idején (1980) az elszórtan napvilágot látott elemzések folyton e gondolat körül mozogtak, az interjúké36 Prae 1.15.

37 Az alázat kalendáriuma. 9.

75