Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé
szítok makacs következetlenséggel ugyanezt a kérdést szegezték az író mellének. Talán nem csoda, hiszen ekkora ismeretanyagot, filozófiai, filozófia-paródiai és álfilozófiai (vagy egyszerűen érthetetlennek tűnő?) gondolatot magyar regényben még nem talált az olvasó. És hát legkönnyebb filozófiának nevezni azt - amit nem értünk. Pedig nem vitás, a Prae nem bölcselet, sem eszmehirdetés. írónk esetében nem eszmepropagálásról, nem egy elméleti rendszer irodalmi alátámasztásáról van szó, hanem ellenkezőleg - a korabeli modern (és a görögségig visszanyúló) filozófiák számbavételéről és ütköztetéséről. Filozófiá(k)ra épül a regény, de közülük egyet sem vállal a szerző. Már- már elhiteti az olvasóval, hogy felismerte a szóban forgó gondolkodási irányt, rajtakapta az írót életvallásán - ám ekkor Szentkuthy egy félmondatban visszájára fordítja az előzőeket, fricskát ad filozófiának, olvasónak egyaránt. Kitalált filozófusok kitalált művei (valós filozófusok valós műveinek karikírozása - Rabelais!) mögül tekint ránk a mindent analizáló tudat, s mindaz, amit az olvasó ebből észrevehet - a ráció tükröztetése a lélek tükrében, a szubjektum szubjektív önmegfigyelése. Mások mellett Heidegger, Nietzsche, Klages, Kant, Bergson, Schopenhauer és Kierkegaard gondolkodó rendszereire38 ismerhetünk a Prat’-ben. Ám a Prae „alapköveit" inkább a következőkben látom: Az európai filozófia virágzása. Megjegyzendő, hogy Szentkuthy szóhasználatában a szóban forgó virágzás azonnal kibővül antipódusával, tehát: virágzása - hervadása. Az elméleti fizika vívmányai, és ezzel együtt a biológiai kutatás eredményei. A szerző a filozófiával szembeni antibiotikumnak nevezi a kvantumfizikával való ismerkedését, a világ egyre apróbb összetevőinek felfedezését, amit nem csupán Einstein, Planck, Louis de Broglie, Eddington, Jeans és Heisenberg tanulmányainak mohó lapozásával tudatosított, hanem egyetemista társaitól kölcsönzött mikroszkóppal gyakorlati ismeretekre kívánt szert tenni. Mivel azonban házi laboratóriumában nem ellenőrizhette az atomfizika új tételeit, a botanika felé tájolódott, felemésztve közben a biológiát Paracelsus univerzaliz- musától Raoul Francének az ősállatok szerelmi életét feldolgozó tanulmányaiig. A szerző európai kőrútján, majd ösztöndíjas londoni tartózkodása idején látott angol és francia katedrálisépítkezés és a legmodernebb kubista architektúra ugyancsak a szerkezet iránti vonzalmát ösztökélte, akárcsak az anyagszerkezeti vizsgálódások. Németországban a Bauhaus, Bécsben, Prágában, Antwerpenben és Párizsban a „kubisztikus" épületek látványa éget belé kitörölhetetlen nyomot. Ugyanilyen kontextusban szerkezeti ihletének tarthatóak a korabeli divatlapok is, amelyeknek ultramodern kreációi már-már szerves összefüggést mutatnak a modern tudomány vívmányaival és a modern művészetek alkotásaival. A kor modern festészete, mindenekelőtt Picasso művészete, a századelő zenéje ugyancsak egyik ihletője a Prae-nek, de nem az avantgardizmus felé billentője, hanem ellenkezőleg: felismertetője, hogy a legmodernebb megoldásokat és célokat már a századokkal előbbi alkotók is értették, művelték. (Legközvetlenebb példa erre, hogy Szentkuthy a Tudor Erzsébet korabeli Ben Johnson drámáiban felfedezi a legmodernebb színpadi szerzők 38 Bata Imre a Prae filozófiai alapvetésének tanulmányozása során arra figyelt fel, hogy Szentkuthy mereven elutasítja a platonizmust: „S ha van filozófia, amit Szentkuthy elutasít, az a platonizmus. Nem Platánt utasítja vissza, hanem dualizmusát, minden dualizmust, s e türelmetlenség ontológiai monizmusából következik. Szentkuthy semmin se csodálkozik, minden elképzeléssel szemben toleráns, csak a dualizmusra kiált átkot. [...] Szentkuthy kifejezési célja egy olyan műtárgy életre keltése, amely homogén élet, nincs szüksége annak semmi transzcendenciára, főként nem kell neki a jó-rossz manicheista dualizmusa, hogy léttani alapozású, erkölcsi pátosszal kiteljesített világképet teremthessen, s azt működésre is bírhassa, mert a teremtett mű önműködés, automatizmusa értelmezhető (a Prae-ben az ismeretelmélet is kifejtett!), van saját hierarchiája, amely természetesen spontán (A Prae axiologikus teljesség is!)." A regény regénye, a Prae. Új írás, 1980/11. 76
