Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé

és meglátásai bizonyossá teszik, hogy már ismerte Heidegger 1927-ben megjelent Lét és Idő című könyvét, illetve a német-amerikai filozófus, Rudolf Carnap 1928-ban publikált A világ logikai felépítése című munkáját. Filozófia tekintetében Szentkuthy tehát teljesen up-to-date13, ugyanakkor nem dől be a fenomenológia, a logikai pozitivizmus, a matematikai logika, a kortárs filozófia vadhajtásainak és humbugjainak.14 Ezek elutasításáról később éles hangú tanulmányban15 tett tanúbizonyságot, viszont már a Prae első oldalain ironikusan elhatárolódik a bölcseleti képtelenségektől: „Abban az időben már elég szép számú könyvet olvastam, melyekben a filozófia bizonyos grandezzával tette törvénnyé saját hipochondriáját: a fogalom fogalmát, az alapok alapját, a lehetőségek lehetőségeit, a minden feltételt feltételező előfeltétel megelőző infra-princípiumát, a kötőszavak értelmét (»reine Und-heit«, »absolutes So-tum«), a legelemibb értelmi adottságokat, szóval az egész »hiperlogikus prelogikát« elemezték ezek a puritán izgatottságú könyvek."16 A fiatal szerző nem csupán a filozófiával és a korának szellemi produktumaival áll szimultán párbeszédben, hanem habzsolja a képzőművészetet a középkortól a Bauhausig, jártas az expresszionizmus és a kubizmus terepén, bennfentes a biológiában és a teológiában, fizikában és építészetben, divattervezésben és pszichológiában egyaránt. Nem csupán falta az ismereteket, hanem meg is emésztette őket, hogy az új tárgyiasságként (Neue Sachlichkeit) nevesített alkotó módszerével beépítse azokat művébe. Korlátlan realitásigényét és lejegyzés-késztetését a Prae után egy évre megjelent Az egyetlen metafora felé című munkájában a következőképpen fogalmazta meg: „Catalogus Rerum, »Jelenségek Jegyzéke« - ettől a legősibb vágyamtól aligha fogok szabadulni."17 Számára az igazi kaland a nyelvi leleményesség, amivel a millió színű valóság totális precizitással leírhatóvá válik. „A szójáték felé halad az egész század18 [...] A szójáték kifejezése azon ösztönnek, hogy a véletlen által keletkezett viszonyokat sokkal örökkévalóbb realitásoknak és sokkal jellemzőbb lényeknek tartjuk, mint az egyes dolgokat, melyek a viszony szereplői. El lehet így képzelni a világ új berendezését, amely szerint a fasorokból eltűnnek a fák, és csak az érintkező lombok foltjai maradnak meg; a kémiai vegyületekből eltűnnek az alkotóelemek, és csak kapcsoló13 Szentkuthy másfelől alaposan ismerte W. F. Otto, Karl Reinhardt, Kurt Riezler, Rudolf Otto, Franz Altheim, H. W. Rüssel, Thassilo von Scheffer, Eckart Peterich, Gilbert Murray vallástörténeti munkáit, és jó néhány „fekete megjegyzést" gyűjtött egybe azok „geistesgeschichtliche hochdeutsch hochem mítosz-interpretáció"-járói, és velük szemben a régi mítoszértelmezéseket vette pártfogásba. Legegyszerűbben fogalmazva azt vette rossz néven ezen kutatók módszerében, hogy időbeli, történelmi, földrajzi távlatokra és távolságokra fittyet hányva olyan sematikus ezerarcúságukban ábrázolja az istenfigurákat, mintha azok nem mentek volna évezredes fejlődésen keresztül, mintha a mitológiai szereplők eredetükben is magukban hordozták volna árnyaltságukat, vagy még egyszerűbben: „egy kalap alá vesz ötezer év előtti és ötezer évvel későbbi trák Orpheus- és anatóliai Orpheus- mítoszt". Ebbéli tájékozottsága nyomán keveredett éles vitába barátjával, Kerényi Károly (1897-1973) klasszika-filológussal, a magyar ókortudomány vezéralakjával, annak német nyelven megjelent Die antike Religion. Eine Grundlegung (1940) című könyve kapcsán.

14 Eleve képtelen volt a terminológia görcsösen pontosságra és megidézésre törekvő, a német nyelv lehetőségeivel voltaképpen visszaélő fogalomkonstrukciók befogadására, hát még narratí- vájának szótárába illesztésére: „Tény, hogy az ember első visszahatása ilyen rebarbatív szavakra, mint »Weltraumlichkeit«, az, hogy undorral félredobja, de kár így elhamarkodni a dolgot, mert hamarosan kiderül, hogy az az elemi tér nagyon huncut, puttószerű, kokett és csintalan dolog..." (Prae I., 373.) - vagyis távol áll a filozófia lényegétől.

15 Az újabb magyar filozófia mérlege (1941—42.)

16 Prae I. 9.

17 Az egyetlen metafora felé. (1935) 3.

18 Ebben a tekintetben nem alaptalan feltételezés, hogy Szentkuthynak a nyelvvel kapcsolatos reflexióira hatással volt Ludwig Wittgenstein nyelvjátékelmélete.

70