Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé
Fekete J. József Prae-Prae1 (A Prae elé) „Ebben a könyvben minden benne van. Az élet lírai intenzitása és egyben egészen magas, mondhatnám egyetemi nívón álló filozófia. Legfőbb célom az volt, hogy a modern filozófia és matematika problémáit felszívjam a modem divatba, szerelembe és az élet minden megnyilatkozásába." Szentkuthy Miklós Idén nyolcvanéves a Prae, Szentkuthy Miklós óriásregénye, és most jelenik meg első alkalommal fordításban. Döbbenetes a regénynek ez a hosszú lappangása az anyanyelv karámjában, hiszen már megjelenése évében a magyarországi alkotók és kritikusok fölismerték, hogy valami rendkívüli dolog született a fiatal író tollából, ami semmiképpen se fért bele a kor magyar irodalmának színterébe. Szentkuthy, polgári nevén Pfisterer Miklós 1928 és 1932 között, alig huszonévesen írta e, a kortárs irodalmi tablóba beilleszthetetlen regényét. A mű bizonytalan megítélésének, elfogadásának és elutasításának hátterében olyan kulturális mozgások húzódnak meg, amelyek annyira magyar sajátosságok, hogy Európa többi népe számára gyakorlatilag értelmezhetetlenek, ez pedig a „népi-urbánus" ellentét. Magyarországon ugyanis soha nem volt olyan becses polgári élet, legalábbis nem az volt a jellemző, mint amilyet a két világháború között megjelent több magyar regény megfogalmazott és közvetített a külföld felé, főként német nyelvterületen. Sokkal inkább a félfeudális viszonyok voltak a meghatározók, ezekből sarjadtak ki az önmeghatározási igények, a parasztság, a nép képviseletében a népi, a polgárok szellemi köréből pedig az urbánus szekértábor, mindkettő saját ízléssel, formai és nyelvi eszköztárral, amelyek gyakran beszélő viszonyban sem voltak egymással. A két tábor érintkezési felülete jószerével a vita és a torzsalkodás volt. A népi írók elutasítottak mindent, ami modemnek számított, a nép közösségi képviseletét igyekeztek fölvállalni, eközben elsikkadt az egyén, a XX. században számos inger nyomán dezintegrálódó személyiség, ami akkoriban már jó ideje központi témája volt a nyugati irodalmaknak. Másfelől, a témát taglaló Földényi F. László szép megfogalmazásában, „Magyarországon a társadalom testén hártyavékony volt a polgárság"2, és az urbánusok ennek az inkább óhajtott, mint valós társadalmi rétegnek kívántak a korszerűség jelszavát zászlójukra tűzve megfelelni megszólalásukban, ízlésvilágukban. Ebbe a kétpólusú, manicheista világképet idéző irodalmi miliőbe robbant bele a minden dualizmust zsigerből gyűlölő Szentkuthy a már óriás formátumú és bekezdések nélküli szedésű könyvtestével is rémisztő regényével, ami ráadásul semmi olyanról nem szólt, amiről a korabeli Magyarországon megjelent könyvekben olvashattak. Sőt, a borítók közé 1 Előszó Szentkuthy Miklós Prae című regénye angol nyelvű kiadásához (Contra Mundum Press, New York). 2 Földényi F. László: A perifériáról a centrumba. 2000. Irodalmi és társadalmi havilap, 2006/3. 67
