Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Tőzsér Árpád: Říjen, Brumaire – Fagyláros
apónak hívott a bokor. Mikor születtem? Sémikor. (Toccata) Megjegyzés a vers zárósorához: A helyesírási szótár (A magyar helyesírás szabályai. Akadémiai Kiadó, 1984) szerint a „semmikor" tagadó névmást két m-mel írjuk. Weöres eggyel írta, helyesen. S nemcsak azért helyesen, mert a tribrachis három rövid szótagból áll, s a zárósorba az kívánkozott, hanem azért is, mert itt az előtag nem sem, hanem se, s egyébként is valószínűleg nincs magyar nyelvérzékű ember, aki e szót két m-mel ejtené. [2014. május 24. Itt, naplóm számítógépes változatának a 122. oldalán kénytelen vagyok megállni egy percre, kilépni naplóírói minőségemből és a napló idejéből, 2006-ból. Ahogy a kézzel írt, hiteles, az eseményekkel viszonylag egy időben született jegyzeteimet gépbe másolom, tisztázom, szerkesztem, hirtelen olyan feladattal találom magamat szemben, amelynek megoldása közben nem szimulálhatom tovább a szövegem és a leírt események egyidejűségét: a kézirat megfelelő helyén egy falevél van, átlátszó szalagragasztóval beragasztva, mellette a következő szöveg: „17,10. A fenti falevelet a szél sodorta az ablakpárkányomra. Ma szép nap van (tudjuk, egy zseniálisan kevert Weöres- prózavers kezdődik így), szép őszi nap. »Mustonos« (október) hónap eleje, aztán jön »gémberes« (november) meg »fagyláros« (december)." A szöveggel nincs probléma, hitelesen átkerül a képernyőre, s később majd papírra, de mit csináljak a falevéllel? Ha a számítógép képtárából idevarázsolok egy hasonló levelet vagy szóval leírom a közben teljesen preparálódott platánlevelet, a napló műfaji követelményei, főleg a hitelesség elve ellen vétek. Ha megpróbálom a levelet a majdani könyv megfelelő helyére ragasztani, megkockáztatom a szétesését, s egyébként sem ragaszthatnék a könyv minden példányába hiteles levelet. Talán egyenesen Leibniz küldte nekem ide ezt a szép, tenyeresen karéjos levélegyedet, emlékeztetőül az egykori korszakos felfedezésére: nincs a világon két egyforma falevél. (S az azonosság és ellentmondás elvére persze!) - S íme, a napló műfajának az illuzórikussága: a naplóként prezentált szöveg két alapkritériuma: a reagálás azonnalisága és dokumentumértéke több, mint problematikus. Mit tehetek? Folytatom a másolást.] Barczafalvi Szabó Dávid magyar találmányai (az addig használt latin hónapnevek helyett magyar megnevezések) semmivel sem kevésbé elmések, ötletesek, mint a hasonló francia vagy mondjuk cseh lelemények: vendémiaire (hozzávetőlegesen: október, szó szerint: szüret), brumaire (kb. november, szó szerint: ködös), fíjen (október, szó szerint: szarvasbőgés), listopad (november, lombhullás) stb. Még legtöbbet a cseh fíjenen lehet derülni. Az antiidőkben, mikor a Nagy Októberi Forradalmat kötelező volt ünnepelni, a prágai Vencel tér minden év november 3-án zengett a jelszótól: At'zije Velky fíjen! Azaz: Éljen a Nagy Október!, de szó szerint: Éljen a Nagy Szarvasbőgés! Sőt, ha úgy tetszik, a „fíjen" még csak nem is szarvasbőgés, hanem üzekedés. Éljen a Nagy Üzekedés Hónapja! Csodálatos idők voltak... Október 2. Megoldódott a rejtély! Nevezetesen az, hogy miért nem emeltek a nyelvészek már régen szót a birtokos személyragok újabbkori következetlen használata ellen: a birtokosok többes számát a birtokon egyre ritkábban jelöljük. A sportriporterek már rendre azt mondják: A sportolóknak csak egy perce van hátra, e 27
