Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Vári Attila: Damaszkuszi fordulat

nyék között. Nem függőpecsétes megbízó levele lesz a vele bemutatkozónak, bullát tehát ne várj. Isten áldását kérve rád és városodra, híved Johannus."

A Szent Apák Lovagrend Nagymesterének igazolványa volt a rubinkő mezőben ezernyi smaragdból rakott kereszt, közepén egyetlen hatalmas gyémánttal, s az aranyérem szélein a körirat O. S. P., a lovagrend latin nevének rövidítése.

Az érsek keresztet vetett, aztán, mint aki tudja, hogy titkos dologban kell eljárnia, s a titok csak akkor titok, ha nem sokan tudnak róla, kiparancsolta az egyház szolgálóit a teremből.- Miért nem avattál be ittlétedbe, Testvérem, Rended küldetésének eme fontos titkába? - kérdezte, inkább szemérmesen, mint szemrehányóan, mert olvasta a levélbeli figyelmeztetést a Rend mindenekfölött álló hatalmáról, akikkel talán még Róma sem merne ujjat húzni soha.- Eminenciád talán paráznaságnak vélte volna azt a szent feladatot, amelyre a Rend a háborús veszteségek s a járványok tizedelte kereszténység miatt alakult - mondta a Nagymester, de nem tárta föl arcát, s a csador függönye mögött talán azon gondolkodott, hogy mennyit árulhat el küldetéséről. - Munkánkat Isten áldása kíséri a földön, s ha a halandók azt hinnék, hogy bűn, amit teszünk, reményeim szerint ön nem közéjük való.- Oh, dehogy - rebegte a főpap, bár csodálkozott azon, hogy a lovagi tradíciók ellenére a másik szokatlan módon magázza.- Társaim most a százéves háború dúlta germán fejedelemségeket s a tatártól- töröktől megtizedelt Pannónia síkjait járják, hogy a népességfogyás ellen valamit tegyenek.

Az érsek tudta, hogy a jó pásztor csak akkor lehet boldog, ha nem fogy, hanem szaporodik a nyája, de zavart volt. O valami égi megoldást, és nem ennyire földhözragadt cselekedetet várt volna, de hívőként bele kellett törődnie, hogy vannak dolgok, amelyeket nála hatalmasabbak rendelnek el.

Hosszú csend következett be, mintha egyikük a kimerítő feladatot, a másik pedig annak következményét gondolta volna végig. Mindkettőjük vállát hatalmas teher nyomta, de az érseké talán súlyosabb volt, mert uralkodóként is gondolt népe sorsának ilyetén alakulására. A főpap, kerülve a megszólítást, a tege- zést, talán maga is félve kérdése merészségétől, de mégis kénytelen volt kinyögni azt, amire tudós orvosként gondolt.- Nem lehet ennek a dolognak a vége a vérfertőzés elhatalmasodása, mármint a vétlen vérfertőzésé, amelyet a rokoni kapcsolat nem ismerete teremthet meg?- Ugyan - legyintett a Szent Apák Lovagrend Nagymestere. - Nekem ebben a városban háromszáz, szinte egykorú gyermekem lesz. A dolgok úgy vannak elrendelve, hogy a lányok mindig a nagyobb fiúkat választják, a férfiak pedig a fiatalabb nőket. Ezek pedig majdnem egykorúak. A találkozásuk szinte kizárt. Most pedig, ha megbocsát, mennem kell, mára még két házam maradt.

Talán órák, de az is lehet, hogy csak percek teltek el a Nagymester távozása után, s az ajtó nyikorgása térítette vissza gondolataiból, kényszerítette földre szállásra. Legelőször az abbé, az érsek bizalmas barátja tért vissza a terembe.- Egy asszony járt nálam, meggyónt itt a házi kápolnánkban, s a gyónása után, immáron nem titokként, valamit elmesélt nekem, amit te kegyelmednek is

21