Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Vári Attila: Damaszkuszi fordulat
Vári Attila Damaszkuszi fordulat Amikor a város nem, de Clementinus érsek pillanatok alatt a sátáni, de mégis elgondolkodtató események megfejtésének végére ért, fölfogva a benne rejlő üzenetet, úgy érezte, hogy megcsalta az Úr. A szerelemért cserébe, amellyel ifjúkora óta feltétel nélkül adta oda magát Teremtőjének, az most, a lefelé bukdácsoló, az öregkor lejtőjére érkezett főpapot nem is magára hagyta, hanem combját unottan szétvetve, mint egy öreg lotyó, szemérmetlenséggel akart megfizetni olthatatlan szerelméért. Az érseknek végig kellett gondolnia, hogy vajon az ezer, boldogan és sírva integető nő látványa miért is kavarta föl annyira? És rá kellett döbbennie arra az egyszerű valóságra, hogy kell lennie valami földöntúlinak a testi szerelemben, ha a szülés fájdalmai ellenére a nők hajlandóak az aktusra, mi több, a Parancsolat tiltása és a várható büntetések ellenére is vállalják miatta, még házon kívül is, a kockázatot. Akár egy mókuskerék, úgy forgott agyában szakadatlanul ez a gondolat. A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend miatt, amelynek előbb csak egyszerű közkatonája, végül Nagymestere lett, nem volt soha gyakorló pap, nem hallgathatta végig a gyónások ezreiből áradó tagadását annak, amit szűzies életmódja miatt hitt. Házastársi, kellemetlen dologként gondolt arra mindig, amit az asszonyok az ágyban kénytelenek éjszakánkét eltűrni férjeiktől. Hogy aztán, az ezer integető asszony látványa miatt, hirtelen ráébredjen arra, ez nem lehet igaz. Aztán sugallatot kapott, hogy ezeket a titkukat felfedő nőket mind-mind megkaphatná ő is. És akár, ahogy egy túltengő étvággyal lakmározó látványa éhséget kelthet másokban, megkívánós étvágyat gerjeszthet a jóllakottban is, olyanban is, aki még csak nem is szereti a szeme előtt elfogyasztott ételt, Clementinus érsek nem egyetlen asszonyt, hanem a nőt kívánta meg. Azt a tömeget, az összest együtt és külön-külön is. Hitében, Istenhez fűződő szerelmében érezte megcsalatottnak magát, mert meggyőződése szerint elhagyta Teremtője, prédaként vetette oda a testi vágy iszonyatos forgószelének, s azért kerekedett józansága fölé az érzékiség. Csak ült a Törvény Háza termének trónján, mozdulni sem bírt a rémülettől, mert úgy érezte, hogy neki másik isten kell, akit pedig nem is ő hagyott el, mert annak, akit eddig imádott, annak már nem kell a szerelme, hiszen éppen ő dobta bele ebbe a mélységes szakadékba. Tudta, hogy több, mint egyszerű próbatétel testiségének a megérzése, a végleges szakítás üzenetének vélte, mert nem is egy nőt, hanem az összest akarta egyszerre. Magára maradva nem éveinek számvetése volt a legfontosabb számára, amikor az ember, jó könyvelő módjára, két oszlopba, az emlékeknek és érzelmeknek 15
