Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Grendel Lajos: Gulyás Béni
Grendel Lajos Gulyás Béni Negyvenöt év után sem tudom eldönteni, vajon Gulyás Béninek aznap végképp elment-e az esze, vagy ellenkezőleg, hetvenhárom éves korában, kissé túl későn, de végre megjött. 1969 augusztusa volt, méghozzá huszonegyediké, és Gulyás Béni egy héttel ezelőtt temette el a feleségét, a nagy pofájú asszonyt, ahogy sokan nevezték, mert öregkorára olyan rettegett lett, mint az ördöggel cimboráló és azt a haragosaira uszító vén boszorkány. Márpedig nem volt egy ember, akire hatvanöt éves korán túl ne haragudott volna, úgyhogy nagy kő esett le az emberek szívéről, amikor tíz napja a haláláról értesültek. Még Gulyás Béni is egyfajta megkönnyebbülést érzett, de azért nem mutatta, mert az özvegy férj nem mutogathatja csöndes örömét. Gulyás Béni a 13. utcában lakott, az utolsóban, mert az utca túloldalán már a napraforgók széles mezeje következett, vagyis a város legeslegvégén, hol a kisalföldi táj és párszáz méterre odébb a szőlőt termő dombok találkoznak, átadván a helyet az igazi dombvidéknek. Persze a 13. utcának volt hivatalos neve is, de ezt senki sem használta. Először egy szlovák hazafiról nevezték el, majd jöttek a magyarok 38-ban, és megváltozott az utca neve. Szent Sebestyénre keresztelték, de nem sokáig maradt. Jöttek ismét a csehszlovákok, és az utca egy másik hazafiról lett elkeresztelve, de csupán négy évig maradt. Akkor a kommunisták átvették a hatalmat, és a név újra megváltozott. Valami ősi kommunista nevet kapott, az egész város nem tudta, hogy kicsoda volt ez az illető. Szóval maradt a 13. utca, biztos, ami biztos, azt nem lehetett elfelejteni, mert az utolsó utca volt a város végében. Augusztus 21-én enyhe gyomorrontásom volt, legszívesebben az ágyban maradtam volna, de Gulyás Béni kért, szinte könyörgött, hogy ezen a napon nála aludjak, mert augusztus 21-én sok minden megtörténhet. Már ekkor jelentkezhetett az agyműködés zavara? Vagy inkább csak később, és negyvenöt év távlatából már összekeverem a szezont a fazonnal? 1969-ben csak mosolyogtam, meg bosszankodtam, meg másodéves egyetemistaként csak gőgösen lenéztem az általam rohadtul beszari rokonságomat, köztük Gulyás Bénit is. Még nem múlt el hatvannyolc lángja!... Az ember, közöttük én is, kiszámíthatatlan és szubjektív a végtelenségig. Hiszen már egy éve minden eldőlt, csak én és huszonéves egyetemista társaim nem akartak erről hallani sem. Az egyik énem azonnal Pozsonyba akart menni és nyíltan lázadni és lázítani, de a másik énem, a csöndesebb és a 5
