Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Nekem egy egész városom van, „akit” szerethetek

hogy ezután jött a megkeresés. Egy templomot kellett volna építeni Los Angelesben. Ilyenkor szól közbe a sors: kaptam egy infarktust. Amerikában nincs olyan, hogy fél évet várnak valakire, a pénz dolgozzon rögtön. A kollégám utazott ki helyettem Los Angelesbe a részletek tisztázására. Mikor visszajött, tudakozódtam tőle a további feltételekről, de az állapotomra tekintettel ezeket nem osztotta meg velem. Utóbb megtudtam: 50.000 dollár lett volna a honoráriumom - a nyolcvanas években! -, a repülőgépet, az étkezést és a szállodai szobát természetesen a cég fizette volna. Érdekes, de nem bánkódtam rajta. Szerettem itthon dolgozni, és ez ma sincs másként. Most, hogy a filmesekkel bejártam az általam tervezett épületek nyomán az országot, nagyon örültem, hogy ahol igazi gazdájuk volt, mindenütt nagy szeretettel fogadtak. Még a filmesek is csodálkoztak, hogy milyen a kapcsolatom az emberekkel.

— Köztudott a kiváló emberi, baráti kapcsolatod Melocco Miklós szobrászművésszel. Ennek a kapcsolatnak az egykori Kodály-emlékművön túl van egy további szép, tárgyiasult emléke a városban. Ez a Michelangelo-galéria. A Michelangelo-öntvényeket Melocco Miklós találta meg a Szépművészeti Múzeum raktárában, és a te közreműködéseddel kerültek aztán a szobrok Kecskemétre. Hogyan fogadták a városban a kezdeményezést? Lelkesedtek érte, vagy éppen ellenálltak?

— Melocco Miklós rendszeresen bejárt rajzolni a múzeumba, úgy került az útjába ez a 15 darabból álló öntvénymásolat-kollekció. Ezek tehát hajszálpontos megfelelői az eredeti szobroknak, gumiforma készült róluk, és legfeljebb 5-6 másolat készült mindegyikről. Az utolsó vésőnyom is látható rajtuk. Ezek a szobrok rossz állapotban, részben összetörve hevertek a raktár mélyén. Miklós felvetette, hogy ha a restaurálást valaki anyagköltségen kifizeti, akkor ő rendbe hozza őket, csak keressek a kiállításukra alkalmas helyet. Teljesen véletlenül adta magát a lehetséges helyszín, a frissen felújított zsinagóga, Mózes szobrát keresve sem tehettük volna jobb helyre. Javasoltam, hogy épületdíszítésként helyezzük el ott a teljes kollekciót.

— Ez újra egy posztmodern gondolat volt.- Ez nem posztmodern, hiszen ezek igazi öntvények. Annyira hiteles, hogy az egyik szobor feje hiányzott, azt Miklós megfaragta, de közben az eltűnt fej is előkerült. így aztán mégis az eredeti öntvény van a helyén.- Fantasztikus élmény volt, amikor először láttam felülnézetből a Piétát.- Többször volt olyan bosszantó érzésem nekem is, hogy milyen felületesek vagyunk. Ha megkérdezem bármelyik átlagos műveltségű embert, hogy ismeri-e Michelangelo vatikáni Piétáját, nem találtam volna olyat, aki azt mondta volna, hogy nem ismeri. Pedig valójában senki sem ismeri. Rómában, a Szent Péter-székesegyházban ott van a szobor egy üveglap mögött, mert egy őrült honfitársunk néhány évvel ezelőtt kalapáccsal esett neki, és azóta kiemelten védik. Ismerheti tehát a szobrot az, aki csak üveglap mögül láthatta? Tudhatja, milyen felülről? Onnan látni ma, tudomásom szerint, csak Kecskeméten van lehetőség.

Nagyon kellene hát egy kultúrával foglalkozó menedzser a városba, aki erre módszeresen felhívná a figyelmet, hogy itt világcsoda látható! Semmi mást nem kellene tennie, csak a hírt eljuttatni az országban először a művészeti iskoláknak, utána az egyetemeknek, hogy egyáltalán tudjanak róla. Én a közelmúltban harminc amerikaival kinn álltam a zsinagóga előtt vasárnap reggel. Az épület zárva volt. Tanácsolták az amerikaiak, hogy ébresszük fel a polgármestert. Náluk ez természetes volna. Nagyobb baj, hogy az emberek nem is tudnak a galéria létezéséről, és az épület nyitvatartási idejében sem látogatják. Lehet, hogy egy szórólap elég lenne, amit a szállodákban, panziókban helyeznének el. Berlinben láttam egy ilyet a szállodámban. Megadtak egy címet, ahol éppen Rembrandt120