Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Nekem egy egész városom van, „akit” szerethetek

- Az ambíció az volt, ami ma is kellene, csak ma már tudom, hogy a politikusság, ha az ember őszintén csinálja, az egyik legrohadtabb foglalkozás. Kellene képviselet a szakmánknak, most jelenleg senki nincs a szakmából az országgyűlésben, és őrült dolgokat nyomnak az építészek nyakába. A kérdésre válaszolva: Horváth István volt akkor a megyei első titkár Romány Pál 1975-ös távozását követően, akiből agrárminiszter lett. A nyolcvanas választásokat megelőzően hívattak Horváth Istvánhoz. O tájékoztatott, hogy a helyettesével egyetértésben javasolnak képviselőjelöltnek. Azt kérdeztem nagy naivan, hogy talán az az indok, hogy a nyolcvanas években már szakemberekre is szükség van a parlamentben? Nem ez az ok, mondta az első titkár; maga volt az értelmiségiek közül az egyetlen, aki nem jött hozzám vizitálni. Másrészt minden képviselőcsoportba beválasztanak egy „fekete lovat", aki vagy beváltja a hozzá fűzött reményeket, vagy nem. Most maga lesz a „fekete ló" a megyei képviselőcsoportban, az építésügyi bizottságban. így történt.

Tényleg „ellentmondásos" volt a működésem megítélése az építésügyi bizottságban. Egyszer finneket kísértem a Parlamentben. Péter János, az akkori külügyminiszter-helyettes úgy mutatott be nekik, hogy én vagyok az a képviselő, aki ha hozzászólásra jelentkezik az országgyűlésben, az újságírók hegyezni kezdik a ceruzájukat. Valóban majdnem minden ülésen keményen felszólaltam, egy időben ki is adták a Híradónak utasításba, hogy ha én szerepelek, mindig kell lennie egy ellensúlynak is a véleményem mellett.- Voltaképpen sikereid csúcsán hagytad ott Kecskemétet, és ahogy magad mondtad, elmentél egy meglehetősen ingatag lábakon álló céghez, a VATl-hoz. Miért?- Egyszer olvastam egy keleti bölcsnek a tanácsát, hogy menj el onnan, ahol nagyon sikeres vagy. A VÁTI-hoz pályázat útján kerültem, az építészeti műemléki iroda élére. Az a pályázat olyan volt, mintha direkt nekem találták volna ki. Nem riasztott, hogy csupa Ybl-díjas, nálam idősebb ember volt a munkatársam. Tudtam, hogyha elvállalom az állást, lustálkodás nem lesz, és megvolt a lehetőségem rá, hogy tudjak egy olyan irodát csinálni, amilyenben én is szívesen dolgozom. Ez tényleg meg is történt. Minőségben és határidőkben kőkemény voltam, egyébként pedig totális szabadságot adtam az embereimnek. A VATI nagy múltú cég volt, onnan kerültek ki sorban az államtitkárok, miniszterek. Itt megint eljutottam egy olyan helyzetbe, hogy külföldön dolgozhattunk volna, Kanadában. Ha jól emlékszem, Ábrahám Kálmán volt akkor az építésügyi miniszter, és éppen bérbefagyasztás volt az ágazatban. Én kértem a minisztertől 50 százalék bérfejlesztést, felajánlva, hogy a büntetést dollárban kifizetjük. Ódzkodott a döntéstől, szabályellenességre hivatkozva. Közöltem vele, hogy minden szabályt meg lehet sérteni, most van egy lehetőségünk, a leuveni egyetemmel megállapodtam, műemléki felmérést végzünk horribilis összegért, mert a diagnosztikát is megcsináljuk. Nem engedélyezte mégsem. A másik trauma akkor ért, amikor beállított hozzám az akkori vezető, és azon kezdett el meditálni, hogy akkor most ki lesz itt a vezérigazgató. Álljunk meg, mondtam. Abban a pillanatban jött volna 15 önjelölt. Nem kértem ebből sem. Valahogy olyan volt a helyzet, mintha részt akartam volna venni a Forma-l-es futamon, de az istállóm még annyi benzint sem biztosított ehhez, ami egy Trabantnak elég volna.- Már pályád elején nemzetközi díjat, díjakat kaptál. Sohasem gondoltál arra, hogy külföldre menj dolgozni?- Nem. Egyetlen egyszer komolyan gondoltam erre, de valószínűleg a jó sorsom akarta, hogy ne vetődjek el oda. Amikor megterveztem a ceglédi templomot, és megkaptam érte az IFRA nemzetközi díját, egy nemzetközi terjesztésű egyházművészeti folyóiratban nemcsak hogy írtak a templomról, de ez szerepelt a címlapon is. Mikor volt Amerikában magyar vonatkozású címlap? Szerintem soha, legfeljebb 56-ban a pesti srác. Lényeg az,

119