Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Nekem egy egész városom van, „akit” szerethetek

Ez volt az üzenet: lehet, hogy belépek a pártba, de majd akkor, amikor mindenki kilép. De hogy a kérdésedre is választ adjak: vállalati főépítész voltam, ami persze a világon semmit nem jelentett. Voltak nagy harcok is, többször nagyon közel jártam hozzá, hogy felmondja­nak nekem, de összességében a Kecskeméten töltött két évtized értelmes munkával töltött, szép időszaka volt az életemnek. Véres hétköznapokra és szép évekre emlékezem.- Kecskeméti időszakod vége felé, vagy a VÁTI-s időszak kezdetén elvállaltál egy újabb ingyen­munkát: megtervezted az akkor alakuló Patajiak Köre Egyesület székházát egy régi, parasztpolgári portán. Ez a feladat aztán két további munkát is eredményezett: megterveztél két karakteres magán­házat is Dunapatajon. Az egyik az Amerikából hazaköltözött Taba János egykori vb-titkár háza, a másik Bévárdi Pál agrármérnök otthona. Munkásságod során terveztél-e tömegével magánházakat is, vagy ezek kivételek?- Nem terveztem magánházakat tömegével, mert ezt a munkát nagyon-nagyon sze­mélyes dolognak tartom. Mind a két pataji ház rendhagyó volt. Taba János Amerikából tért haza, és úgy gondolta szegény, hogy majd itt lesz télen, ott meg nyáron, de az is lehet, hogy fordítva. Volt kint egy étterme, azt a fiai nem vették át, mert a szállodaiparba kerültek. Neki kellett egy komoly házat terveznem. Abban reménykedett, hogy a Patajiak Körét a saját házában szervezheti meg. Valamelyik újságíró vette rá erre. A ház az egyko­ri, festett kazettás mennyezetű, zsindelyfedésű, fatomyos unitárius templom mellett áll közvetlenül. A templomban működik ma a Pataji Múzeum, Pastyik István munkájának eredményeként, és többcélú művelődési intézményként is funkcionál. Valahogy úgy jel­lemezte Pastyik István, hogy ez a ház, amelyik nem templom, és a mellette lévő Taba-ház pedig nem plébánia. A másik ház gazdája Bévárdi Pál agrármérnök. Athívott a portájára, ahol építkezni akart, éppen bontottak egy saroképületet. Itt van belőle egy tégla a lakásom falába illeszt­ve, rajta az évszám 1789! A községben az úttest közepén húzták meg a műemléki terület határát, és ez az épület már kiesett belőle. Egy gyönyörű, boltozatos házat képzelj el, amelyben már a 19. században patika működött. Fájt a szívem, hogy el akarják bontani. Felajánlottam a tulajdonosnak: megtervezem ingyen a házát, ha nem bontják tovább a patikaépületet. Beleegyezett. Jól járt egyébként, illetve mindketten jól jártunk, mert nekem maradt egy téglám, plusz megmentettük azt a szép épületet. Két hete járt nálam Bévárdi Pál, meglátta a névtáblámat és felcsengetett. A közelben lakó lányát látogatta meg, és hozott ajándékba házi sajtot.- Ezek szerint mégsem ingyen tervezted azt a házat, megérkezett a fizetség. Nem a sajtra gondo­lok, hanem arra, hogy megtartottak téged jó emlékezetükben ennyi idő elteltével is.- Valóban így lehet, és nem is először történt meg velem. Én valamikor voltam ország- gyűlési képviselő is. Ha semmi másért, de azért megérte, hogy képviselő lettem, mert sikerült azt elérnem egy közös pénzügyes és építésügyi szekcióülésen, hogy újra lehetett tanyán építkezni. És megint lehetett tanyát bővíteni. Addig, ha a tulajdonos a meglévő tanyájához akár csak egy szobácskát épített, óriási összegű büntetéseket kellett fizetnie. A döntést követően erről én senkinek nem beszéltem, de az érintettek nyilván értesültek a változásokról. Egy reggel csöngetnek a kecskeméti lakásom ajtaján, kitántorgok álmosan olyan reggel 6 körül, ott áll egy parasztember az ajtómban. Megkérdezte: Kerényi József? Igen. Disznótoros - mondja, és átnyújt egy csomagot.- Kiderült eddigi beszélgetésünkből, hogy következetesen távol tartottad magad a politikától. Ki és hogyan vett rá arra, hogy képviselőjelölt és végül parlamenti képviselő legyél? Mi volt az ambíció, ami miatt elvállaltad? 118

Next

/
Thumbnails
Contents