Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Nekem egy egész városom van, „akit” szerethetek
Akkor még szembefordított ülések voltak a buszokon, köztük kis asztalkával. Egy bácsi ült velem szemben, beszédbe elegyedtünk. Elmondta, hogy kicsoda, mi a foglalkozása, és végül megkérdezte, hogy nekem mi a mesterségem. Nem akartam felvágni azzal, hogy én építészmérnök vagyok, azt mondtam neki, hogy az építőiparban dolgozom.- Kőműves? - kérdezte.- Nem.- Ács?- Az sem.- Burkoló? - így végigvettük az összes szóba jöhető építőipari foglalkozást, de csak nem értünk célhoz. Végül kicsit már sértett hangon kérte:- Ne hülyéskedjen már velem, mondja meg, hogy mi a foglalkozása!- Építészmérnök vagyok - válaszoltam büszkén.- Hát miért nem mondta, hogy nincs szakmája? - kérdezte az öreg. Tökéletesen igaza volt. Egy építész semmihez nem ért. Jó, ha konyít valamit az építőiparhoz. Az ókori bölcsnek, Lucanusnak van egy találó mondása, amit ajánlok mindenki figyelmébe: még a romok is elpusztulnak. Hát ennyit az örökkévalóságról!- Megakadályoztál egy emeletráépítést, és ha jól tudom, egy bontást is. A nagyzsinagógára már kimondták a bontási határozatot, amikor felvetetted az átépítés lehetőségét.- Talán csak egy évet kellett volna várni a bontásra. A zsinagógának a halála az volt akkor is, és most is azért vannak nehézségei, mert nincs igazi gazdája a háznak.- Az a szemlélet, amellyel te Kecskeméten az épületekhez nyúltál, a kezdetektől a sajátod volt? Akár a Bugaci Csárdáról beszélünk, akár a később felújításra kerülő zsinagógáról, vagy a Kodály Intézet régi kolostorépületéről, tudtad már a kezdetek kezdetén, hogy a recyclinget vagy revitalizációt fogod művelni, vagy ez lassan, az egyes munkák során érlelődött meg benned?- Fogalmam sem volt erről, nem volt elnevezése. Főleg vidéken iszonyatosan szétrongáltuk ezeket a kis városi utcákat, amikor betelepítettünk például egy pártházat. Bármilyen különös dolognak tűnik is, Kecskeméten az volt a nagy szerencse, hogy nem volt pénz. Abban az időben kétféle forrás létezett: az egyik volt a beruházási pénz, ebből lehetett új épületeket építeni. A másik forrásfajta a felújítási pénz volt. A felújítási pénzeket többnyire senki nem akarta használni, mert az kézi munkát jelentett, és akkor már a blokkos, paneles építkezés volt a gyakorlat. Érdekes, abban az időszakban például Salgótarján egyetlen ötéves tervidőszak alatt ugyanannyi lakásépítési keretet, és ezzel lehetőséget kapott, mint egész Bács-Kiskun megye.- Nyilván azért, mert Salgótarján egy fejlesztendő ipari körzet volt.- Igen, más volt a besorolása. Az ipari, ez mezőgazdasági körzet volt.- Honnan van mégis a rehabilitáció szemlélete benned? Találtál egy régi falazást és beindította a gondolkodásodat?- Nagyon sokat köszönhetek Kecskemétnek, ahol a pályám első szakaszában megtanultam: az építészet története egyben a rehabilitáció története is. A rehabilitációt sokan leszűkítve értelmezik: öreg épületek, muzeális értékek mentését értik alatta. Pedig ebbe a fogalomkörbe nemcsak az értékek őrzése, örökségünk védelme tartozik, hanem az is, hogy az új, ami megszületik, jellemző legyen az adott településre, annak kultúrájában szülessék meg. Egyetlenegy dolgot nem tud semmilyen korszak megtiltani egy építésznek, legyen az diktatúra, vagy bármilyen más formáció: azt, hogy ingyen dolgozzon. Ezt nevezhetjük akár társadalmi munkának, akár szorgalmi feladatnak: az a lényeg, hogy pénz és megbízás nélkül kezd 94
