Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Sándor Iván: A Vanderbilt-yacht hajóorvosa

Ha nem engedik meg, hogy egyetlen külföldinek kenyeret adjak, csinálok maguknak húsz amerikai munkanélkülit.

Kijelentette, írta Kellermann Feri Lászlónak, hogy mindenáron szerez számomra egy ideiglenes tartózkodási engedélyt, megvannak a kapcsolatai hozzá. Másnapra meg is volt az engedély. Mindent el tud intézni. Ami a figyelmeztetésedet illeti, igazad van, ideje a diploma megszerzésével foglalkoznom. Budapestről nincsenek híreim. Zsóka csak a Papírművek Rt.-ről, a mozielőadásokról és arról ír, hogy nagyon vár. Abban is igazad van, hogy valamelyik angol egyetemen próbáljak diplomát szerezni. Egyelőre fél évig tartózkodhatom itt az ideiglenes engedéllyel. Kérlek, írj te is Zsókának, hogy ez a fél év még nagyon kifizetődő, rád mindig hallgatott.

Folytatódik, gondolta, miközben megpillantotta a kastélybejárat lépcsőin eléje siető inast. Mintha a múlt ismétlődne, s nem a jelenben lépkedne, nem változik semmi, a Doktor érkezik, fogadják, a megbeszélt időpontban nyílnak a hatalmas tölgyfa ajtók, már évek óta olyan emberekkel van kapcsolatban, akik valaha a képzeletében sem jelentek meg, az idő múlása tetten érhetetlen, ennek az inasnak a tekintete sem különbözik a több tucat inasétól, miközben átveszi a bőröndjét, a Cadillac sem különbözött a korábbi Cadillacektől, hányadik éve már, közeledik az ideiglenes tartózkodási engedély lejárta, ketten lépkedünk az inas után, én meg én, gondolja, Kellermann meg a Doktor, hiába azonosak egymással, nem ugyanazok, három termen haladnak át, folyosóra érnek, boltívek, márványpadló, kandeláberek, belép a negyedik terembe, az inas világítást kapcsol, körülmutat, kihátrál, az is ismétlődik, hogy Zsókának leírja az új és még újabb otthonait, részletesen sorol mindent, ilyen magas még sehol sem volt a mennyezet, mint ebben a hálóteremben, a csillárok a kupola alól szórják a fényt a színes üvegablakokra, a Dohány utcai zsinagógában voltak ilyen magasan a színes ablakok, egyszer Lacival és Zsókával elkísérték Glück bácsit és Évikét, ima alatt Glück bácsi beszélgetett a lányával, régi történetet mesélt, kisfiúként az apja mellett ugyanott ült, ahol most, az ima zsongása mintha abba a múltba kúszott volna, amiről Glück bácsi mesélt, megszüntetve az időmúlást, az érkezése utáni reggelen megtudta, hogy huszonhét szoba van a házban, hat éjjeliőr, hat nappali őr, ketten fegyverekkel, őrjáratban, az épület sarkainál fényszórók.

A szobája tizenhat lépés széliében, huszonkettő hosszában. Faragott, hatalmas baldachinos ágy. Réztáblára vésett felirata szerint Richelieu bíboros ágya.

Richelieu bíboros ágyában alszom, írta Zsókának. Ebben halt meg La Rochelle- ben. Richelieu könyvszekrénye áll a falnál, a saját könyveivel. Negyvennyolc kötetet számoltam meg. Az angolra fordított emlékiratai szerint neki köszönhető a Központi Hatalom megerősítése. Minden az egyeduralkodó kezében. Támogatja, írta Richelieu, írta Kellermann Feri, a művészeteket, a színházat, az irodalmat. Az volt a célja, hogy mindezeket az egyeduralom szolgálatába állítsa. Az erkélyre három ajtó vezet. Látható a kikötő. Az éjszaka holdfényben, az Alva mintha nem a vízen, hanem az égen himbálódzna.

12