Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Kabdebó Lóránt: Határ Győző írói pályaképe

ki lányodul kívántad bujább szerelmesül: ordítsd a pusztaságnak talán benépesül

ordítsd tükörbe: másod már tudja - ingyenes döglésed pusztulásod: így lásd magadra vess

magadra vess fiad már nem ismer tükre más lejárt a holnapoknál minden utópiás

lejárt: de szeretetlen is zengj üzend magad egy-élet légy ez egyben halálod egy marad

Amit Közép-Európa a század középső harmadában beleoltott az emberek idegeibe, abból alakítja írói világát azután majd Határ Győző az előre megjósolt magányban.

Csak akkorra már eltűnik körűié a társaság, amelyik oly aktív volt még a Heliáne idején- az író személye körül is, a regényében is. És amelyik, szinte búcsúzóul, egy 1956. őszi visegrádi tartózkodás alatt még egyszer visszakéredzkedett írói világába a Pepito és Pepita rögtönzésében (megjelent: Aurora, London, 1984; Magvető, Budapest, 1986; franciára fordította Pierre Groze, Julliard-kiadás, Párizs, 1963). De ekkor már idézőjelben, ironikus játékként. Amit felidéz: a Heliáne írásának és a Liturgikon keletkezésének ideje. A háborúutániság öröme és iszonyata.

Ami ezután következik: a külföldi évtizedek. A folyamatosság természetesen dokumentálható is, mégis különbözik az itthon alkotó Határ Győző a külföldre távozóitól: az itthon élt író belülről élte át a történelmet, amelyet a kint élő ironikusan elvethet.

Távozása nem politikai kényszer, inkább szellemi választás. Az erősödött fel benne e szakításig, amit a válság már itthon kiváltott belőle. Az egyszeri csalódást általánosítja, az „utópiás" szakít az utópia létével magával is. Idáig a hazai rendszerek válságait kényszerült megélni-átszenvedni - ekkortól távolba kerül ezek gyakorlatától és szólamaitól. Bár- ha azután íróként ki nem is mondta - párbaja életre szóló marad. Sajátos kriptamnézia. Ekkortól végleg elvetette a történelmi haladás-„önkiteljesedés" célokságos elvét, nem történelmi folyamatokban, hanem mitikus történetekben gondolkozott. Történelmi megvalósulásukat vizsgálja, a módot, ahogy a közösségek valamely mítoszhoz kötődnek. A „tökéletes tönkremenésének" pillanata izgatja. Amikor a Bábel tornya elérhetetlen- befejezhetetlen, amikor szinte hegemóniára jutása pillanatában csalódni kell a kereszténységben kezdeti rajongó hívének, Julianosznak. És amiért Golghelóghinak pokolra kellene szállnia. Amikor valaki vagy valamely helyzet épp az ellenkezőjére változik. Mint a még Magyarországon írott Bábel tornya (megjelent: Stockholmi Magyar Intézet, 1966; az Örökségünk Alapítvány, Trikolor Könyvkiadó, Budapest, 1996) zárójelenetben:

„Elvesztettem rajta minden ismerőst, ezen a gorillapofán. Tekintetének végletes idegensé- géből, ábrázatának képtelen megcseréltségéből - egész dúltságából megértettem, hogy most

42