Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - Aczél Géza: (szino)líra: vers
alamuszi nézegetem egyre sorvadó karom talán öregkori cukorbetegség hisz ebben a félcivilizált nép is nagyhatalom nem szükséges hozzá éjjel-nappal hamburgert zabálni elég az öröklött génekkel az őszi bágyadt napsütésbe kiállni s tompa tekintettel lesni amint a lombok alól bekanyarodik a mellékutcába az alkony ám lehet hogy alamuszi módon a gyomorrák vad tünetei üzennének azon az ízléstelen kódon melyet érzéketlen vérvételed után dobna ki a bizonytalan gép ha el is ájulsz legelébb de inkább nem járkálsz arra szemedben az orvosi biznisz gyávasággal mixelve már régóta borsó a falra helyette egy lerobbant presszóban inkább bekapod mindennapi italod növesztve májadban a káros kötőszövetet legfeljebb azt nem érted mitől zsugorodik ha bűnös térfogata egyre inkább megered kedvenc oldaladon az alvást már régóta kihagyva aztán egyre gyakrabban mindenütt viszketésbe kezd a bőröd és mihaszna dolog nagyokat vakarózni ízületi bántalmakkal egyre nehezebben tudod görbe ujjaidat a centrum felé tolni mely ráadásul igazi magyar vándor csak hát már régen leszoktál a ló-hazáról s akkor még ott a grósztata prosztata 22
