Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - Jász Attila: Átiratok. Myth & Co
Jász Attila Átiratok. Myth&Co a kép sarka. Narc&Psych (Nádor Tibornak) egy nap, amikor a kép sarkában még csupán egyetlen meztelenre csupaszított fa áll, néha talán már ennyi is bőven elég, tétován táblából, nem találja helyét és tényleg csak ott álldogál és fázik, olyan vékony, olyan kicsi, nem is látszik, csupán jelez az ott-létével, ő csak egy árnyék, egyik képből a másikba, vanból nincsbe, átér ágak helyén. Orph&Eur (Sulyok Gabriellának) egy nap, amikor megmozdulnak a sziklák, visszahúzódnak a barlang biztonságos mélyére, sötétség fogadja be ezeket a békés állatokat, ott, ahol csak a hajnali pára tud megülni jól sikerült verssorok között, ágak helyén, amikor Orpheus gazzal benőtt ösvénye eltűnik a ködben, Eury dice fájdalma tájjá válik, vonallá, tónussá, amikor már nem nézel vissza, mert tudod, hogy láthatatlan a lényeG obinak talán mégiscsak. Daid&lkar (Fischer Balázsnak) egy nap, amikor végleg kiderül, hogy a képek nem csak látszólag ártatlan ablaknyitogatások, nem a világra nyílik a tekintet, hanem befelé, a valóságra, ahogy csak a természetes fények tudják megmutatni a belső enteriőr túlzsúfolt ürességét, a villanyfény csak eltereli a figyelmet a folyton rajzolt műteremről, a fekete-fehér film színesbe vált, ezáltal valami végleg elveszik, 23
