Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Pósa Zoltán: Egy bolgár vallomásai

Pósa Zoltán Egy bolgár vallomásai Doncsev Toso „breviáriumáról" Az Egy bolgár vallomásai Doncsev Toso breviáriuma, olvasókönyve, mely szellemi irány­tűként segít eligazodni egy minőségi szempontból megkerülhetetlen életműben. Találó a rímeltetés Márai Sándor Egy polgár vallomásai című 1934-ben, illetve 1935-ben megjelent kétkötetes önéletrajzi ihletésű regényére. Ahogy Márai vall szülővárosáról, Kassáról és a magyarsághoz, a magyar kultúrához, a trianoni országcsonkoláshoz fűződő stigmákról, a gyermekkor idilljéről, úgy formálódik ki Doncsev Toso breviáriumából három-négy műfaj tükörcsarnokában megsokszorozva a magyar-bolgár gyökereire egyaránt büszke alkotó ember arcképe. Doncsev Toso magyar anya, bolgár apa gyermekeként jött evilágra 1944. április 8-án, Budapesten, tőle tanultam a szóviccet, amely szerint anyanyelve magyar, apanyelve bol­gár. Regényeinek, hosszúelbeszéléseinek, novelláinak, életrajzi esszéinek meghatározó része játszódik az ötvenes-hatvanas években még szinte falusias pesti Zoltán utca és környékén. E nyájas vidékről szóló expresszív képeket az analitikus-visszapillantó időkezelés ütemét követve szövi át a magyar és a bolgár rokonoknál átélt vidéki, magyarországi és bulgáriai emlékek millió színárnyalatú kaleidoszkópja. Ahogy Doncsev Toso egész életművén, az új kötetén is vezérfonalként húzódik végig a Budapest-Szófia leitmotiv, a jelen és a jövő állandó egybejátszatása. Egy-két szót ejtve korábbi munkáiról is, a 2006-ban megjelent Ica néném elátkozott boldogsága című epizódregény valódi jelenideje az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követő másfél esztendő. Ica néni meséiből és a gyermek emlékpanoptikumából elénk tárul a történelmi közelmúlt és a régmúlt. Doncsev Toso ismeri az írásművészet valódi titkát, képes szóra bírni a levesestálat, a porcelán hajas babát és a böllér bőrkötényét egy csodálatos nagynéni optikájával. Bár legalább egy tiszta meseforrás rokona valószínűleg mindenkinek van, ám ahhoz, hogy valaki ennyire érzékletesen át tudja adni az Ica nénik üzenetét, ahhoz a Doncsev Tosóéhoz hasonló elemi tehetség szükségeltetik. E mágia folytatódik A kun hercegnő elbeszéléseiben és az új kötetben. Az ősöktől reá hagyo- mányozódott múlt tükörcsarnokában éljük át például az ágyneműtartóba bújtatottak iszonya­tos félelmeit, az ötvenes évek kivégzéseinek árnyékában lejátszódott gyermekkor megannyi derűs-rettenetes árnyalatát. S az íróval levonjuk a tanulságot: a keresztény ember megbocsájtó, ám a kommunista bűnöket nem lehet elfelejteni. Formavilágáról, látásmódjáról Krúdy Gyula költőien anekdotikus múltat, jelent egyesítő emlékfolyamára, Jókai Anna spirituális realizmu­sára, Gelléri Andor Endre tündéri realizmusára, Jordan Radicskov vaskosan erőteljes palet­tájára, Hrabal alpárian zseniális groteszk humorára gondolunk, ám Doncsev Toso alapjában véve senkire sem hasonlít, eredeti mesélő tehetség. Az Egy bolgár vallomásai című kötet barbár erejű elbeszéléseiben ott feszül a minden korábbi diktatúránál szörnyűbb és véresebb Rákosi- korszak megannyi rémsége, mégis árnyalja és teljesebbé teszi a képet az esetlenül szeretetre méltó kisemberek csak azért is derűje, békebeli mikrovilágot teremtő életétvágya. A nagyon is pőre valóságot és a Zoltán utcai régióban terjedő legendákat egy bizarr történet, a Trafikos titka örökíti meg, melynek pajzán erotikája Fellini Amarcord)ár\ak ízeit, színeit idézi emlékeze­108

Next

/
Thumbnails
Contents