Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - A. Gergely András: Történetek nyoma, terek világa, mindennapok értelmezései

igényelné (példaképpen csak Magyarországon 2008-ban 155 bejegyzett egyház volt, ezek puszta seregszemléje is újabb kötet lenne...).

Fontos a Szerzők előszavának és bevezető fejezeteinek vállalása a téren is, hogy a megértés, a „puszta racionalitással", nem mindig kezelhető tünemények megismerési feltételeihez járuljanak hozzá. A kizárólag egzotikumot kereső, mások hitében és világában az „elfogadhatatlant" látó szemellenzősségnek hatékonyan mond ellent a vallás és a társadalmak kapcsolatrendjére vonatkozó második fejezet, melyben a hétköznapi hitek, szakrális világok rejtekező, vagy éppenséggel harsányan látványos jelei közötti eligazodásban nyújtanak segédkezet. A szellemlényekkel, természetfölöttivel, „érthe- tetlenségekkel" belakott rend, melyről sokszínű árnyalatokban beszélnek, jellemzően az analógiakeresés, a példa, a hasonlato(sságo)k területére kalauzol, s ebben látható az alkotó szerzőpáros eredendő szándéka. A szimbolizáció, a kultúra hétköznapi aspektusainak formatana, a megismeréstörténeti példák harmonikus egysége talán itt a legintenzívebb a kötetben, ahol az egyházi, közösségi kultuszok vallásos emberre érvényes antropológiai felfogásmódjait ismertetik. Kivételes kötet ez, annyi bizonyos, s ha ott lehetne nagyobb könyvtárak, közlésképes emberek mindmegannyi könyvtárában vagy könyvespolcán, az talán maguknak a hiteknek, hivő világoknak is impozáns sikeréhez, terjedéséhez járulhatna hozzá.

Névtelen hősök, jeltelen korok, jelentéses egzisztenciák... Korok és kultúrák, korszakok és identitások lajstroma világlik ki könyvek, tájrajzok, az emlékezeti irodalom utóbbi időkben megjelent opusaiból. Korok és korszakok, az idő lenyomatai, letűnt mindennapok és továbbélő emlékezeti hálók fogják magukba az élményrengeteg átláthatatlanságát. .. Értelmezések, olvasatok épp ezért számosán vannak. Olykor saját korunk maga az oksági következmény, máskor a történő történelem egyéb látszatai tűnnek értelmesnek, értelmezhetőnek. Egy baloldali történeti ikonográfia, egy vérvád társadalomtörténete, egy mezőváros díszletei és jelmezei, vagy egy zsinagógái vakuvillanás - egyaránt a múló és tartalmas, félelmes, de olvasható idő alakzatai. Könyvek, melyek ilyesmikről szólnak, lesznek így tanúi az időnek, kortárs létnek, alig látszó avulásnak és omlásnak, társadalmi tempóknak, közösségi viszonyrendszemek, hétköznapi hősiességnek vagy rejtelmes elmúlásoknak..., terek világának, s mindennapi történések lenyomatainak. A „többi" szinte már „csak" a mi feladatunk: olvasni, értelmezni, belátni, újraértékelni. Az időtlenségig, s tovább...

107