Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - Gömöri György: Békássy Ferenc és az orosz irodalom
Úgy tetszik azonban, a fiatal Békássy Ferencet az angol és a magyar irodalmon kívül főleg a francia és a német irodalom érdekelte, és 1912 előtt nemigen olvasott orosz irodalmat, bár egyik levelében utal egy Dosztojevszkij-regényre, másutt meg, név nélkül, Gogol Köpeny című elbeszélését „tanulmányként" emlegeti.5 Későbbi olvasmányjegyzeteiből kitűnik, hogy 1914 folyamán két Dosztojevszkij-regényt is olvasott, a Bűn és bűn- hődést magyar fordításban, jobbnak találva azt a német fordításnál, egy másikat pedig németül.6 De már korábban úgy érezte, az orosz lírát kissé elhanyagolta; ez először egy saját magának tett szemrehányás formájában fordul elő egy James Stracheynek írt 1912-es levélben, amit éppen Jarincovéktól, vagyis Petersfieldből ír barátjának. Érdemes idézni pár mondatot ebből a levélből: „Ostobaság volt tőlem, hogy nem próbáltam meg oroszul tanulni, amikor annyi vakációt töltöttem itt [náluk]! Meg kell majd tennem egyszer, már csak azért is, hogy megismerjem költészetüket, ami egészen más, mint az angol-francia-német líra, hasonlóbb a magyarhoz..."7 Úgy tűnik, vagy Nadine asszony, vagy Dimitrij megpróbált Békássynak, mintegy „kedvcsinálóként", pár Puskin- és Lermontov-verset angolra fordítani. Jarincovékat egyébként Békássy Ferenc még egyszer emlegeti egy Noel Olivier-levélben: ez egy 1913 kora decemberi látogatásra utal, amikor is, miután a költő elment Bedalesbe, hogy még karácsony előtt lássa két ott tanuló húgát, Évát és Klárát, hazautazott Sennyére.8 Ekkor már a művelt angol közönség az orosz zene és balett, pontosabban Djagilev és Stravinsky bűvöletében él - a Ballets Russes az 1913-14-es évadban vendégszerepei először Londonban. Békássy is megnézi a Petruskát, amitől el van ragadtatva. így kommentálja: „ez tetőpontja annak a gyönyörű új művészetnek, mely a test mozgásával törekszik az emberi érzések kifejezésére".9 Alighanem ekkor kezd komolyabban érdeklődni az orosz költészet iránt is. Az egész angol művészi világ csodálja az orosz balett-táncosokat, és Békássy egyik cambridge-i barátja, James Strachey el is utazik Oroszországba, hogy a helyszínen tanulmányozza az orosz színházat és művészetet. Innen 1914 elején vonaton tér vissza Angliába, valószínűleg úgy, hogy közben útba ejti Budapestet és Bécset. James Strachey orosz útja közben szakállt növeszt, változtat korábbi életmódján, és pár évre rá, az első világháború alatt elkezd érdeklődni Sigmund Freud írásai iránt - később R. Jones-szal együtt ő lesz a nagy bécsi pszichoanalitikus egyik első angliai híve és propagátora. Békássy figyelemmel kíséri Nadine Jarincov írói munkásságát is. Amikor az 1914-ben kiadja Russia: the Country of Extremes (Oroszország: a végletek országa) című terjedelmes művét, a fiatal magyar költő angol recenziót ír róla a Cambridge Review-ba.10 Jarincov asszony liberális szemmel nézi az oroszországi viszonyokat, ezért könyvében elmarasztalja az állami bürokrácia működését csakúgy, mint az „egyházi terrort", amit az egyházi bíróságok rendszere tesz lehetővé. Ugyanakkor beszél a haladás jeleiről is, például arról, hogy Oroszországban 1912-ben (!) bevezették az általános tankötelezettséget. A kép tehát, amit szülőföldjéről fest, meglehetősen ellentmondásos. 5 Békássy Ferenc egybegyűjtött írásai, szerk. Weiner Sennyey Tibor, Aranymadár Alapítvány, Budapest- Zsennye, 2010, 126. és 357. 6 Békássy... írásai, 197. és 214. 7 Hungarian Review, May 2013, 78. 8 Békássy... szerelmes levelei, 131. 9 Békássy... írásai, 174. 10 u. o. 199. 91
