Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Gömöri György: Békássy Ferenc és az orosz irodalom

Nadine Jarincov ugyanakkor igyekszik terjeszteni az orosz irodalmat Angliában. Ezen át lép be a képbe a Jarincov család fiatal barátja, Békássy Ferenc. Nemrégen előbukkant ugyanis két levele, amit az orosz irodalom legjobb élő angol fordítójának, Constance Garnettnek írt. Mindkét levél egy amerikai könyvtár tulajdonában, az evanstoni Northwestern egyetem Mc Cormick könyvtár kiilöngyűjteményében található.11 A levelek keltezése 1914 nyara, az elsőt Békássy még Angliában vetette papírra 1914. július hetedikén, a másodikat már Magyarországról írta néhány héttel később. Az első levél magyar fordítását a „Függelék"-ben közöljük.

Mi bátorította fel a frissen Cambridge-ben végzett Békássy Ferencet arra, hogy Constance Garnettnek írjon? Nyilván az, hogy Noel Olivier-en keresztül jól ismerte annak gyerekkori játszótársát, David („Bunny") Garnettet, s valószínűleg annak édesanyját, Constance-ot is. Mindenesetre az első levélben (amit Maynard Keynes levélpapírján, tehát a Brunswick Square 38-ból írt) Békássy nem mutatkozik be, hanem in médiás rés, azonnal kérése közepébe vág: újabb fordításra szeretné ösztönözni a már jó nevű fordító-asszonyt.

Constance Garnett, úgy látszik, gyorsan válaszolt Békássy levelére. Ez a válaszlevél elveszett a zsennyei kastélyban elpusztult Békássy-hagyatékban, de a választ körülbelül tudjuk Békássy második, 1914. július 29-én Garnettnek írt leveléből, ami a postabélyegző szerint a Kent-grófságban lévő Edenbridge-be csak öt évvel később (!) érkezett meg. Mivel ezen a napon üzent hadat a Monarchia Szerbiának, Békássy már tudta, hogy önkéntesnek fog jelentkezni a magyar hadseregbe. Garnett asszony alighanem a Brunswick Square-re címezte válaszát, s azt nem a brit cenzúra, hanem John Maynard Keynes kapta meg és tartotta vissza a háború utánig. Ebben a már második, ugyancsak kézzel írt levélben Békássy lényegében azt írja meg, hogy kérése tárgytalan, s reméli, majd 2-3 év múlva, ha vége a háborúnak, újra el tud látogatni Angliába. Magáról a háborúról Békássy kétértelműen nyilatkozik, azt ugyan „rossz ügynek" (bad business) nevezi, de azt írja, talán nem csak egyes emberek, Magyarország is nyerhet valamit belőle. A levél utóiratában kéri Constance Garnettet, mondja meg fiának, Dávidnak, magyar barátja sajnálja, hogy nem tudott tőle a nyáron elbúcsúzni, s még hozzáteszi: érzi, ő maga már kezd belenőni a „magyar talajba", aminek a szorítása „halálos"! Különös előérzete ez a fiatal huszárhadnagynak, aki nagyon szerette Angliát, ahol nyolc évig élt, de aki hűséges akart maradni családja hagyományaihoz és nemzedékéhez, amelyből később annyian estek el az első világháború különböző frontjain.

11 Itt szeretném megköszönni Henriettának, David Garnett lányának, hogy a két levél másolatát hozzám eljuttatta.

92