Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - Beke József: Bonyodalmak az Arany-versszövegek és magyarázatok körül
kiadott Magyar Klasszikusok sorozat Arany János válogatott művei című kiadásban a kézirat szerinti két szóba írt kifejezés található. Persze Arany János is ugyanígy tudta a föntebb jelzett különbséget: a „nagyra vágyva" különírva áll (saját keze írásával látható a Kapcsos könyvben), de a Toldi szerelme II. énekében ezt olvashatjuk: „így jár bizony a nő a nagyravá- gyással". A nagyra vágyva hibás egybeírását a „kritikai" kiadás nyomán a Szépirodalmi két kiadása, valamint a legutóbbi, 2006-os Osiris-kiadás követi (el). 7 Érdekes vagy inkább sajnálatos tanulságokkal szolgál, ha A walesi bárdok eredeti kéziratát összevetjük a különböző kiadásokban található szöveggel. Ilyen kérdések merülhetnek fel: Miért nem maradhatott a dupla W a Welsz és a welszi szavakban? Valaki nem értette volna? (A vers címében egyenesen „walesi" szó van, az nem zavar senkit, de a „welszi" igen? Mindkettő Arany kezevonása.) Miért nem maradt a vers első szavaként az Edzvárd szóalak, miért jobb újabban az Edwardl (Mondja ezt valaki a-val?) Különösen azért jogos ez a kérdés, mert az Eduárd-ban úgyis, rímkényszerből maradnia kellett az á-nak, amikor a pohárt-ra és a bárd-ra rímel. Miért kellett elhagyni az egy se'-ből az aposztrófot? Ezek teljesen értelmetlennek tűnő változtatások irodalmunk egyik csodálatos gyöngyszemében. Aztán van itt három egybeírási problémát mutató szó: az eredeti senkisem-et a ma érvényes helyesírás szerint külön kell írni, a szét száguldanak-ot viszont egybe, az ételt, italt szókapcsolatot meg kötőjellel. A különböző kiadások ezek írásában különféle variációkat követnek a modernizálás égisze alatt, holott legcélszerűbb és legegyszerűbb lenne Arany írásmódját követni, aligha zavarná a megértést. (Magam 40 évi gimnáziumi tanítás során soha nem tapasztaltam, hogy a klasszikusok szóhasználata vagy régies helyesírása különösebb fejtörést okozott volna tanulóimnak. Persze meg kell mondani nekik, hogy miért van úgy, ahogy van. A vers terek szava sem okozott zavart.) A kéziraton kívül nyolc különböző kiadásban vizsgáltam és hasonlítottam össze ennek a versnek a szövegét. A sportnyelven kifejezett eredmény önmagáért beszél: szét száguldanak 6:3 a különírás javára, kocáit ~ koccint 5:4 az egy c-s változat javára, az ételt, italt 5:4 a kötőjeles írás javára. Ha a koccint különböző alakváltozatainak előfordulását a kiadások megjelenésének időrendjében rendezem sorba, akkor így alakulnak a változatok: kezdetben természetesen koczint-ok vannak, úgy, mint a kéziratban is. Amikor a ez kimegy a divatból, egy 1924-es kiadásban kocint, de 1951-ben, a Voinovich-féle kritikai kiadásban koccint jelenik meg, ámde 53-ban a Magyar Klasszikusok ezt nem követi: kocint, ám 1956-ban és 1981-ben a Szépirodalmi két kiadása átveszi a kritikaiból a koccint-ot, de közben 66-ban a Hét évszázad magyar versei nem, tehát ebben is: kocint, majd 2006-ban az Osiris kiadásában megint: koccint. Az világos, hogy először Voinovich írta át az eredeti koczint-ot koccint-ra. Úgy látszik, nem tudta, hogy Arany a nyelvtörténetben is jártas volt, ezért tudhatta, hogy ez a szó a régi kocog hangutánzó szó családjába tartozik, mint a kocogtat, koeódik, és majd csak később alakultak ki a mozzanatos koccan és koccint alakjai. Arany tehát a régebbi kocint alakot indokoltan használta. Nem beszélve arról, hogy a jambus is ezt kívánja! Változatos és tanulságos lehet a tetteidet szó sorsa is. Kétségtelennek tűnik, hogy Arany így írta (látszik a kéziraton, hogy maga szúrja bele az i-t), több régi kiadás is így hozza, de van egy 1928-beli, amelyben tettidet a szó alakja, s ennek előszavát éppen Voinovich Géza írta, ám az ő „kritikai" kiadásában mégis tetteidet található, s az utána következő kiadásokban is ez az uralkodó szóalak. Kivéve némely iskolai szöveggyűjteményt, ahol viszont a tetteid alak áll, így a 70-es években használatos halványsárga 81
