Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Beke József: Bonyodalmak az Arany-versszövegek és magyarázatok körül

színűben is. Talán ennek szerkesztője úgy gondolta, hogy ha ebben a sorban: „Hol van, ki zengje tetteim" nincs az utolsó szó végén tárgyrag, akkor emitt is jó lesz anélkül. A meg-megbicsakló közléseknek bizonyára az az oka, hogy az a verssor, amelynek a végén van a tetteidet szóalak, az csakugyan egy szótaggal hosszabb, mint pl. a vers közismert legelső sora:

„Edwárd király, angol király" 8 szótag

„Itt van, király, ki tetteidet" 9 szótag

Ez valami tévedés? Vagy szabálytalanság? Nem! Jogosságának két magyarázata is lehet. Az egyik az, hogy itt a költő talán a szóban lévő ei hangkapcsolatot egy szótagúként, mintegy diftongusként alkalmazza, ami szokatlannak tűnhet, de nem példátlan költői megoldás Aranynál. Ugyanezt látjuk az Emlények című versben is: „Behantozatlan áll Hamvai fölött a hely." Egy harmadik helyen (Gondolatok a béke-kongresszus felől) Arany szintén a jambikus lejtés miatt a kettős magánhangzó második tagja fölé kis kalapjelet tesz, ezt a régi kiadások így is nyomják, az újabbak egyszerűen fütyülnek a ritmusra, elhagyják a jelet:

Nem lophat-é megint egy új Prométheusz égi lángot

A másik magyarázat a tetteidet szavának fenti problémájára az Aranyra jellemző verstechnikából is adódhat. A versszakok többnyire négyes és hármas jambusokból, illetve spondeusokból állnak, tehát a kérdéses sorban elvileg nyolc szótagnak kellene lenni, ez adódik a négy két szótagos verslábból. Amint láttuk, a kérdéses sorban pedig kilenc szótag van. Ámde ha megvizsgáljuk az egész verset, bizony találunk máshol is nyolcnál több, mégpedig tíz szótagos sorokat:

Ti urak, ti urak! hát senkisem 10 szótag Kocint értem pohárt?

Ti urak, ti urak!... ti vélsz ebek! 10 szótag Ne éljen Eduárd?

Ez a Ti urak három szótagos versláb, nem jambus, hanem anapesztus: Ti u-rak: v v Ugyanígy felfoghatjuk a tetteidet utolsó három szótagját is. E kétféle szótaghosszúságú versláb vegyes használata sem idegen Aranytól, sőt többször megfogalmazta, hogy a teljesen egyenletes ritmusú verssorok unalmasak lehetnek, helytelenítette az egyforma kattogást. (Sőt nemcsak a ritmusban, hanem a hangzásban is annyira ügyelt a változatosságra, hogy például a felegyenesedék helyett ezt írja: fölegyenesödék, pedig egyébként az ö-zés távol állt nyelvhasználatától.) Mindenképpen helytelen tehát az utólagos rövidítési próbálkozás, hiszen minden bizonnyal itt is a változatosságra törekvés vezethette a költőt. Ennek jelét vélem abban is, hogy e helyett a pattogó: Vadat s halat helyett így írta: Vadat és halat, mi az ég alatt. Lám, ez a sor is tíz szótagos. Arany egyébként Szász Károly egyik művének bírálatában kifejezetten úgy fogalmaz, mintha a fenti problémát indokolná: „Nem árt a rhytmusnak, ha több szótag adatik ugyan, de az ütemek száma annyi marad, ha például spondeus (—) helyett anapaestus (v v -) jő."

82