Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Weszely Tibor: Irodalmár matematikusok

A magyar matematikusok között kiemelkedik Bolyai Farkas irodalmi tevékenysége. Nagy tudósunk első, nyomtatásban megjelent művei, irodalmi munkái voltak. Vannak, akik azt állítják, hogy Farkast a paralelák kétezer éves problémájának megoldásában fellépő kudarcai késztették arra, hogy a szépirodalom felé forduljon. Ez az érvelés azonban nem egészen helytálló. Önéletrajzában említi, hogy kilencéves korában tetszés szerint feladott témákról latin verseket rögtönzött. 1800. április 13-án, Kolozsvárról Gaussnak (akit az utókor a matematikusok fejedelmeként tisztel) címzett levelében pedig azt írja: „Van itt egy lány [Árkosi Benkő Zsuzsanna], elég neked annyit mondanom, hogy szeretjük egymást ... Képzeld csak el, a történtek óta többet foglalkozom költészettel, mint matematikával. Egész kis kötetre való magyar költeményt írtam. Sohasem voltam olyan szerelmes, mint most." Ezek a versek azonban nem jelentek meg nyomtatásban, és kéziratban maradt példányait 1836- ban egy letargikus rossz percében, két félig kész színművének szövegével együtt, tűzbe vetette. A marosvásárhelyi Bolyai Múzeumban őriznek egy fakupát, amelybe az elégetett költeményeinek hamuját összegyűjtötte, és sírfeliratul ráírta: Poezis. De ha jobban szemügyre vesszük ezt a fakupát, még felfedezhetjük rajta Horatius híressé vált mondását is: „Si paullum summo decessit, vergit ad immum" (Ha elmarad a tökéletestől, a mélybe hull). Ez a szintén Bolyai által ráírt szöveg némi magyarázatul is szolgál sajnálatos tettéért.

Bolyai Farkas korai irodalmi érdeklődésére vall, hogy színészkedéssel is próbálkozik. Egy 1793 májusából fennmaradt színlapon, mely A. Kotzebue Az indusok Angliában című vígjátékát hirdeti, a szereplők felsorolásánál ezt is olvashatjuk: „Fatzir egy ifjú indus Bolyai Úr." Nem csoda, hogy irodalmi tevékenysége az általa írt színművekben csúcsosodik ki. Ezek megírására szolgáló szikrát kétségtelenül az a felhívás szolgálta, mely a Döbrentei Gábor által szerkesztett Erdélyi Múzeum első füzetében jelent meg 1814 májusában „Eredetiség 's jutalom tétel" cím alatt. Ekkorára gyűlt össze a néhány fiatal mágnás által összeadott ezer rhénus forint olyan szomorújáték jutalmazására, mely alkalmas és méltó lenne az akkor épülő kolozsvári színház megnyitó előadására. A pályamunkákat jelige alatt 1816. szeptember végéig kellett beküldeni. A kitűzött határidőig tíz pályamű érkezett, három pályázni akaró pedig halasztást kért. Ezek közül kettő egy éven belül el is küldte pályaművét, a harmadik pedig jelezte, hogy visszalép. Erre a pályázatra Bolyai Farkas nem egy, hanem három drámát küldött be, melyeknek címei: Pausanias vagy a nagyravágyás áldozatja; Mohamed vagy a dicsőség győzelme a szerelmen, valamint Kemény Simon vagy a hazaszeretett áldozatja. Nem érdektelen itt megemlítenünk, hogy Katona József (1791-1830) is erre a pályázatra küldte be a Bánk bán első változatát. A pályázati eredmények kihirdetése azonban egyre késett. A nyugtalan természetű Bolyai Farkas ezt be se várva még két drámát írt: A virtus győzelme a szerelmen, valamint A szerelem győzelme a virtuson, és ezeket 1817-ben Öt szomorú játék (írta Egy Hazafi) címen kiadta. Műve Szebenben jelent meg, és hogy névtelenségét megőrizze, olvasóit megtévesztve, az előfizetők névsorában a saját nevét is feltüntette. 1818-ban Marosvásárhelyen egy újabb színműve jelent meg, A párisi per című „érzékeny játék", amelynek előszavában megemlíti, hogy van még két „valósabb és szerelemmel nem hígított" tragédiája, de főleg a nyomdai költségek miatt nem adja ki. Az Öt szomorú játék darabjaitól eltérően A párisi per nem történelmi tárgyú. Ez már kora életéhez közelebb áll, szereplői jobban megrajzolt, életteljesebb alakok. Bolyai színműveire vonatkozóan idézzünk néhány sort Pintér Jenő (1881-1940) véleményéből:

„Bolyai Farkas, a nagy matematikus, szomorújátékaival írta bele nevét a magyar szépirodalom történetébe ... Ezek a szomorújátékok tele vannak mély gondolatokkal, terjedelmes monológok és filozofáló dialógok váltogatják egymást valamennyiben. A matematikus-költő nemcsak gyönyörködtetni akart, hanem elsősorban oktatni és javítani, gondolatokat közölni és eszméket ébreszteni. Idegenkedett az egyszerűségtől, kedvét lelte a dagályos beszédben. Hősei drámai tettek helyett job92