Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Weszely Tibor: Irodalmár matematikusok
(1805-1810) idején ismerte meg Sipos Pál a vele egykorú Kazinczy Ferencet (1759-1831). Mivel a tehetséges filozófus és szónok ügyesen verselt magyarul és latinul, így nem csoda, ha a széphalmi mester, aki egész életét és vagyonát feláldozta az irodalom és a nemzeti művelődés oltárán, barátságába fogadta. Viszonyuk benső barátságát sejtetik Sipos Kazinczynak címzett sorai: „Hogy írásaimat Te fogod olvasni - ez a képzelés mozgattya pennámat. Mióta megigéztél engem, mind azon töröm az eszemet, miképpen igézzelek meg Téged én is. Mikor írásaidat olvasom, úgy tetszik, mintha én fognék kezet Veled, valahol látom, hogy poétái gondolataid a Philosophiával kezet fognak: mint két egybe találkozó testvér atyafiaknak úgy örvendek." Az igézet kölcsönös volt. Kazinczy egyik barátjához, Kenderessy Mihályhoz írt levelében valósággal áradozik Síposról: „A mi Sipos barátunk írása sok oldalokról támad meg; megigéz gyönyörű deáksága, megigéz a munkáinak szédítő mélysége, s a poétái keresetlen virágokkal elhímzett előadás ... írói érdemét, lelke tisztaságát és csodálást érdemlő szerénységét az irigység is tiszteli." Sipos szónoki képességeire vet fényt Kazinczynak az a levele, melyben Cserey Farkasnak beszámol a sárospataki kollégium 1807. évi júliusi évzáró ünnepségéről: „Sipos Pál Erdélyi születésű Mathem. és Phys. Prof egy igen szép Oratiót monda a Collegiumnak ez idén megholt Curatorának, Komáromi György Úrnak tiszteletére ... Soha magyarul szebb munka még nem mondatott. Az Oratio tele volt a legjózanabb s legmagasabb igazságokkal, s classicus eruditioval vala eltelve. ... Amint kijövénk én nem tudtam eléggé dicsérni az Oratort, s képzeld kevélységemet, midőn a kis Vay, aki Síposnak tanítványa, s fia az első Magyarnak, csak kivallja, hogy ő neki Sipos azt a titkos parancsolatot adta még előre, hogy lesse-ki, mely behatást fog az tenni énreám. - Soha sem éreztem nagyobbnak magamat, soha érzékenyebb, édesebb complimentet nem vettem." Ismerve néhány versét, a következőket írja Kazinczy Síposnak: „Csak egyet nem foghatok fel, azt, hogy ily kevés fáradságba kerülvén a Prof. Úrnak a versírás, miért nem ír mindig? Szeretném a Prof. Úrat mindég dolgozni látni, hogy legalább előbb vagy utóbb egy egész kötet deák verset, s magyart is egy kötetet nyomtatna. Semmi az, hogy a Prof. Úr magát poétának nem tartja, annak fogjuk mi tartani." Panaszkodott is Sipos: „A Tekintetes Úr [Kazinczy [ úgy tanít engem úszni, hogy belé taszít a vízbe - ha sokszor próbálja, félő, hogy belé halok egyszer." Kazinczynak - többek között - Sipos Pax et Hymen című latin költeménye tetszett meg nagyon, melyről azt írta: „gyönyörűséges Deák Költemény, melynek sorából érett ítélet: gyakorlott toll, s jeles felemelkedésű képzetek tetszenek ki". Sipos magyar nyelvű versei közül álljon itt a következő, mely 1815- ben, az Erdélyi Múzeum 3. füzetében jelent meg: PSYCHE IDEÁLJA Kiért esdeklek úgy? Oly szív szakadva kit szeret Lelkem, - kit óhajt? Ah, nincs talán nincs az sohol. De mindenünnen ő mosolyg rám O mindenünnen, A' mi szép, a' mi kedves A' tündér képzeletnek, De hozzá férhetetlen, Ez éleszt engem' és epeszt E' tart ébredve szüntelen. Oh, hogy meg nem ragadhatom! Olvadnék öszve bár örökre el. 91
