Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Szepesi Attila: Jeruzsálem tornyai: versciklus
Egyszer észrevette, hogy katalóguscédula helyett verset körmölök, és elmesélte, ő is írt valaha, Szegeden tagja volt a Fiatalok Művészeti Kollégiumának megjelent egy Kalangya című könyve is. Szkeptikusan magyarázta: a művészpálya keserves, lám, régi cimborái közül szegény Radnóti Miki lágerben végezte, Buday Gyurka Wimbledonba emigrált, Bercit pedig, azaz Berczeli Anzelm Károlyt ma már kutya sem emlegeti, pedig tán ő volt a legtehetségesebb az egész Tisza-parti kompániából — jó lesz vigyáznom. De natura sonoris A Jákob ébredését meg a De natura sonorist próbálta Krzysztof Penderecki magyar muzsikusokkal, akik - ilyet azóta se láttam —fellázadtak ellene. Botrányba fulladt a próba, félbe kellett szakítani. Van O- meg Új Testamentum, háborogtak a zenészek, minek még újabbat kitalálni. Némi szünet után, mire megnyugodtak a kedélyek, lassan minden a helyére került. A suttogások, eltört taktusok, kopogások meg sóhajok. Penderecki keményen tartotta a gyeplőt. Szent Kutya Ha nem volt pénze ebédre vagy cigarettára, a hórihorgas és fogatlan Szentkuthy Miklós, aki a Központi Antikvárium közelében lakott, ahol egy évig dolgoztam, és akit a barátai Szent Kutyának hívtak, lehozott néha eladni két-három példányt a Prae-ből, vaskos regényéből, amit csak kevesen ismertek, de akik igen, remekműnek mondták. A vájtfülűek persze azonnal lecsaptak a poros és felvágatlan kötetekre. Mondtuk neki, hozhatna egyszerre akár többet is, mert elárulta: tele van a kamrája hajdani regényeivel.
