Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Szepesi Attila: Jeruzsálem tornyai: versciklus
Mire azt felelte sátáni kacajjal, kivillantva egy-két maradék fogát: kell a többi az ínséges napokra, alig van valami jövedelme, hiszen a negyvenes évek végén kitiltották az irodalomból Révaiék, csak néha egy-egy életrajzi regényt méltóztatnak kiadni tőle. A Sárkány Lovagrend Egy szegedi kocsmában, az azóta becsukott Sárkányban alapítottuk meg Temesi Ferivel - pontosabban szólva: nem is megalapítottuk, inkább felújítottuk kujon Zsigmond király emlékére a Sárkány Lovagrendet. Akkurátusán papírra vetettük a sörhabos asztalon az alapszabályokat, sárkányos címer, fehér zászló - középen vörös napkorong, évente titkos összejövetel, új tagok avatási ceremóniája, rendfokozatok: jelölt, fél-adeptus, mester, nagysárkány. Rögtön hajba kaptunk, kit kéne felvegyünk harmadiknak. Fél évszázad eltelt azóta, de ma is csak két vénülő tagja, két horgadó félig-beavatottja van az alvó lovagrendnek. Földönfutó A szegedi Hágiban ifjú poétajelöltek boroskancsó mellett irodalomról csevegtünk, amikor odaült mellénk egy cigányképű öregember. Flullarészegen Juhász Gyula becsének makogta magát. Valóban hasonlított a költőhöz. Tisztelettel kérdezgettük bátyjáról, de nem tudott semmi érdemit mondani. Valami elprédált sarokházat emlegetett, ki tudja hány hold legelőt meg szőlőt, amiből őt kisemmizték, így lett örök életére földönfutó. Néha belekortyintott a poharába, aztán tovább dőlt belőle a fekete szitok. 45
