Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Buda Ferenc: Ha csak estig: vers

(kire rákapcsolva az áram, s vakon ümmög egyre magában).

Hetvenen túl, nyolcvanon innen araszolgatok csak a ringben.

Csuda tán, ha letépve az ingem? Csupa bunda a meccs ma szerintem.

Köreinket rójuk e hajszán - beidéző lap, TA-TA-TAJ-szám,

jogosítvány, csekk meg adatlap, árcédula, számla, bizonylat,

bankkártya, személyigazolvány - zsebeim végleg ha kigazolnám,

leshetnék holmi Csepű Palkók, hova tűnt rólam a vonalkód!

Hetvenen túl, nyolcvanon innen nini -fiirkészem - hova lettem?

S hol a tűz, a hajdani, büszke? Feketéink szerte az üszke.

A malom még jár - csikorogva, de a molnár rest a dologra,

s noha úgy tesz, mint aki őröl, az a lángliszt nem fut a kőről,- nono! mintha búza se volna? - csak a kőpor hull meg a korpa,

nosza, láss neki, szedd a csuporba, vagy az irhád vidd a pokolba!

Hetvenen túl, nyolcvanon innen sok az árnyék. Félrelegyintem s a tekintet újra meg újra beletéved az éj-alagútba.

Vénülve mogorva az ember.

Süt a nap, s örvendeni nem mer,