Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Buda Ferenc: Ha csak estig: vers
Buda Ferenc Ha csak estig Hetvenen túl, nyolcvanon innen fura kérdés, hogy mire vittem. Dudorászva, néha morogva láboltam a sárba, homokba, nekidőltem, kőre ha leltem, le-legördült - visszacipeltem azonos rámpán Sziszüphosszal. E napig még győztem a szusszal. Mocorogván — csont afasírtban — ha időm volt, verseket írtam, kalapáltam meg szegecseltem, ezer évekig elpepecseltem: ne csak itt-ott gyéren a nagyja, de legyen mind jól kifaragva. Ma, ha mélán hátrahunyorgok, feketébbnek látom a dolgot. Maradandó? Tán ha tucatnyi. Ha-ha! Kedvem volna kacagni. Amiképp torlódtak az évek, úgy szaporodtak a töredékek. Ez az egy is, bárha vitézül cihelődik, el sose készül: nekifogtam húsz kerek éve, s lön újra meg újra letéve, belekaptam, majd odahagytam, kuka lap-topként le-lefagytam, 38
