Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Marton László: A madárlátta ezredes
hozzá: „Ide hallgass, te kis Pimpf! Azt hallottam rólad, hogy nagyon gyorsan úszol forró zsírban. Tudod mit, ússzunk versenyt, és ha gyorsabban úszol nálam, már viheted is azt a büdös ribancot!" Volt a sárkánypalota udvarán egy jó nagy vastepsi, színültig tele zsírral, de tényleg olyan nagy volt, mint egy úszómedence. Alatta meg volt egy jó nagy tűzhely, de tényleg olyan nagy volt, hogy egy ökörcsordát is meg lehetett volna sütni rajta. Mellette meg volt egy jó nagy halom koksz, antracit, brikett meg minden, amit akartok, és még tizenöt kormos arcú legény szívlapáttal. Ravasz jószág ám az a sárkány! Hallgassátok csak, mit fundált ki: „Ne egyszerre ússzunk, mert akkor folyton lefröcskölnénk egymást, hanem egymás után, vagyis először te, utánad meg én. Ez a derék, megbízható Rottenführer pedig mérni fogja az időt!" Azzal stopperórát ad az egyik szívlapátos kormos arc kezébe, míg a többiek rakják a tűzre a tőzeget meg a brikettet, az antracitot meg a kokszot, és már sisteregve forr a zsír a tepsiben! No, de ne féljetek, Polkovnyik ezredesnek is megvan a magához való esze, és főleg van neki három jó haverja, Pirosorrú Fagybirtokos, Kékorrú Fagytőkés és Feketeorrú Fagykereskedő. Egy Magadan környéki munkatáborban ismerkedett meg velük, és az meglehetősen hűvös hely, Polkovnyik ezredesnek pedig van egy varázsgyűrűje, amellyel szólítani tudja a három Fagyot. Szólítja is őket, és ejha, alighogy háromszor elfordítja az ujján a gyűrűt, már ott is terem a három haver, a Pirosorrú, a Kékorrú és a Feketeorrú. Megérkeznek, beleülnek a forró zsírba: hát azt úgy lehűtik, hogy mire Polkovnyik ezredes fejest ugrik a tepsibe, már csak simogató, bársonyos langyosságot érez. Úszkál a zsírban, pancsol a zsírban, tocsog a zsírban. Látja ezt a sárkány, hát, kis híján megüti a guta. Parancsot ad a kormos arcoknak, hogy lapátoljanak erősebben. A Rottenführerek és az Oberscharführerek meg csak lapátolják a tőzeget meg a brikettet, az antracitot meg a kokszot, és íme, vörösen izzik a tepsi alja! Igen ám, de minél jobban fűtenek azok ott lent, annál inkább hűtenek ezek itt fent, úgyhogy Polkovnyik ezredes az egészből csak simogató, bársonyos langyosságot érez. Úszkál a zsírban, pancsol a zsírban, tocsog a zsírban. Lefröcsköli a sárkányt, sőt, még a nyelvét is kiölti rá. Ettől aztán a sárkány olyan dührohamot kap, hogy eddig is hasonlított Hitlerre, de most már tizenháromszor annyira hasonlít. Csak úgy villog az a gombszeme, csak úgy rángatózik az a pemzlibajsza! Felüvölt: „Mars ki a tepsiből, te Mischling Ersten Grades, most én következem!" Azt gondolja: ha Polkovnyik ezredes ilyen jól bírja a forró zsírt, akkor ő még annál is jobban fogja bírni! Igen ám, de amikor Polkovnyik ezredes kiugrik a tepsiből, akkor vele együtt kiugrik a három haver: Pirosorrú, Kékorrú és Feketeorrú is. Most figyeljetek jól! A Führer hűbelebalázs módjára fejest ugrik a sistergő, füstölgő, bugyborgó zsiráfba áf nélkül. És mi történik? Seperc alatt olyan pirosra és ropogósra sül, hogy Gurman Guszti és Haspók Berci is örömét lelné benne. A Rottenführerek és az Oberscharführerek gyorsan kiemelik vezérük testét szívlapátjaikkal, de már késő: ez se fog több sületlenséget beszélni, mert úgy meg van sülve, hogy csak na! 35
