Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Marton László: A madárlátta ezredes
Látja ezt a Waffen-SS: sajnálják a Führert, siratják a Hitler-szalonnát és gyászolják a sárkánypalota pusztulását, mert azt elfelejtettem mondani az imént, hogy amikor a Führer fejest ugrott a forró zsírba, abban a szempillantásban kiszabadult a rabságból Világszép Szvetlána, és a háta mögött kártyavárként omlott össze a Reichstag, akarom mondani, a holdbéli csodapalota. Na most, a Waffen-SS megrohanja a szívlapáttal Polkovnyik ezredest, hogy megbosszulják vezérüket, ha már nem tudták megmenteni. Csakhogy a három jó haver sem tétlenkedik ám! Vörösorrú Fagybirtokos úgy hűt, hogy ami eddig volt elit, mostantól mirelit. Kékorrú Fagy tőkés úgy hűt, hogy ami eddig volt mankó, mostantól zimankó. Feketeorrú Fagykereskedő meg úgy hűt, hogy ami eddig volt cider, mostantól cidri. Akkora hideget bocsátanak a szívlapátokra, hogy csonttá fagynak mind egy szálig. * Polkovnyik ezredes kézen fogja Világszép Szvetlánát, hogy haza vigye édesapja kunyhójába, akarom mondani, a Kreml fogadótermébe. Igen ám, de hogyan jusson vissza a Hold túlsó oldaláról a földi halandók közé? Ki tudja? Én tudom, és ne féljetek, nem tartom titokban. Hát itt a három jó haver. Majd ők segítenek! Vörösorrú a karjaiba veszi Világszép Szvetlánát, és - hess-huss - már száguld is vele a Föld felé. Kékorrú a nyakába ülteti Polkovnyik ezredest, és - hess-huss - már száguld is vele a Föld felé. Feketeorrú a fülénél fogva megmarkolja azt a marha nagy Dicsőséget, amelyet Polkovnyik ezredes vívott ki a Vörös Hadseregnek, valamint a dolgozó szovjet nép széles tömegeinek, és - hess-huss - már száguld is vele a Föld felé. Nem repülnek ők se jobbra, se balra, hanem egyenesen Moszkvába, a Kijevi pályaudvar elé, mert ugyebár, holmi tőkéseknek és birtokosoknak mégsem volna illendő a Vörös téren leereszkedniük. Szóval, szépen lerakják Szvetlána elvtársnőt és Polkovnyik ezredest a pályaudvar előtt, a marha nagy Dicsőséget meg tévedésből a Régi Arbat utcában teszik le, a Vahtangov Színháznál, és már pilinckéznek is hazafelé, a Magadan környéki családias, meghitt fogvacogtatásba. Éppen ma van József-nap, Sztálin elvtárs névnapja, úgyhogy nagy az öröm a városban. Hát még akkor mekkorát repes a lakosság szíve, amikor a TASZSZ hírül adja, hogy Sztálin elvtárs egyetlen lánya épen és egészségesen visszatért a Hold túlsó oldaláról! Ennél szebb névnapi ajándékot még Azsajev, a Távol Moszkvától című - méltán népszerű - regény szerzője sem volna képes kitalálni! Polkovnyik ezredes viszi a fiatalkorú elvtársnőt a Kremlbe, jelentkezik Sztálin elvtársnál, kihúzza magát, tiszteleg, és röviden jelenti, hogy a parancsot végrehajtotta. Mutatja a konzervdobozban a kitört fogakat, mutatja a gatyájában a színarany vasdorongot. Csak a marha nagy Dicsőséget nem mutatja, mert az ott- felejtődött a Régi Arbat utcában, és a verebek kicsipegették belőle a zabszemeket. De ez talán nem is olyan nagy baj, hiszen Sztálin elvtárs, a világ népeinek bölcs tanítója köztudottan igen szerény ember. „Igazi szovjet hős vagy - mondja Sztálin elvtárs -, hőstetteid jutalmául csak azért nem adom neked a lányomat, mert arra 36
