Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Marton László: A madárlátta ezredes

isztambuli emigrációban svábbogár- és bolhacirkuszt üzemeltetett): „Na, jól van, ezt a kifogást most az egyszer elfogadom, de legközelebb nem lesz ilyen könnyű dolgod!" És megnyeri a játszmát.

Második éjszaka, miközben sakkoznak, és az ördög ismét nyerésre áll, váratlanul így szól: „Idehallgass, te hetman! Úgy látom, elaludtál!" Feleli Polkovnyik ezredes: „Kedves ördög elvtárs, azért hiszed, hogy elaludtam, mert a jobb szememet Berija elvtárs átvette szocialista megőrzésre!" Mire az ördög (aki a párizsi emigrációban orosz avantgárd könykiadót üzemeltetett): „Na, jól van, ezt a kifogást most az egyszer elfogadom, de legközelebb már tényleg nem lesz ilyen könnyű dolgod!" És megint megnyeri a játszmát.

Harmadik éjszaka, miközben sakkoznak, és az ördög egészen kivételesen vesztésre áll, váratlanul így szól: „Idehallgass, te hetman! Úgy látom, elaludtál!" Feleli Polkovnyik ezredes: „Kedves ördög elvtárs, azért hiszed, hogy elaludtam, mert nyerésre állok, mégis feladom!" Mire az ördög (aki az 1920-as évek közepén hazatelepült a Szovjetunióba, de aztán úgy megbánta, mint a szuka, aki hetet kölykedzett): „Na, jól van, ezzel a kifogással feliratkoztál a kuláklistára!" Előhozza kacsalábon forgó húsdarálóját, felállítja, rögzíti, bezsírozza, és már előre csámcsog, hogy mindjárt milyen jól beledarálja Polkovnyik ezredest a holdbéli terrorkolbászba.

Hát, amint így zsíroz és cuppog, egyszerre csak, mint a mennykő, süvítve zuhan a magasból Polkovnyik ezredes megmentője, a parlagi sas. Olyan nagy, mint egy P-47-es brit vadászrepülő a lángoló Drezda fölött, vagy mint egy B-19- es amerikai nehézbombázó a füstölgő Jokohama fölött! A bőrbe varrt Polkovnyik ezredest kiragadja az ördög mancsai közül, és viszi magasba, messzire - ki tudja, hová.

Én tudom, és ne féljetek, nem tartom titokban.

Nem viszi ő Polkovnyik ezredest se jobbra, se balra, hanem egyenesen az Élet Vizéhez viszi, amelynek forrása ott van a Hold túlsó oldalán, csak éppen a Hold innenső oldala eltakarja előlünk, így hát, kedveseim, ti azt sohasem fogjátok látni.

Nem is olyan nagy baj, hogy nem látjátok, mert az Élet Vizének mindkét partját úgy ellepik a halottak, mint levéltetvek a friss bodzahajtást. Szólongatják a parlagi sast, fohászt intéznek hozzá: „Adjál nekünk ruszki katonát!" De a parlagi sas nem fél tőlük, elhessegeti őket egytől egyig: „Jó lesz nektek levedlett kígyóbőr is! Betömi a pofátokat lenyúzott ürgebőr is!"

Azzal a bőrzacskót óvatosan leereszti az Élet Vizébe. Hát, Uram, Teremtőm, mi történik? Annyi idő alatt, ameddig Hitler a forró zsírban ropogósra sül, Polkovnyik ezredesnek szép sorjában visszanő a két lába, két keze, két füle. Még az orra is visszanő, annyi különbséggel, hogy azelőtt egy tömpe vakarcs éktelenkedett az arca közepén, most meg olyan szép, egyenes orra van, hogy azt a görög márványszobrok is megirigyelhetnék!

Odalent a Földön is erős és daliás volt, de most idefönt, a Holdon háromszor erősebb és tizenháromszor daliásabb. Odalent a Földön is hűséges volt Sztálin elvtárshoz és a dolgozó néphez, de most hatszor hűségesebb és huszonhatszor önfeláldozóbb! És akkor, kedveseim, a legfontosabb változásról még nem is beszéltem!

31