Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Marton László: A madárlátta ezredes

Polkovnyik ezredes olyan jól be van varrva a bőrzacskóba, mint vitorlavászon huzatba a lószőr kispárna.

Amikor elkészültek ezzel a munkával, Polkovnyik ezredest egy kicsit legömbölyítették, és gurítani kezdték a Bőrzacskók Völgyébe vezető úton. Gördítették és pördítették, hengergették és fordítgatták, gurigázták és huzigálták, tologatták és nyomogatták. Hej, de megizzadtak ezalatt! Akármennyire szerették Polkovnyik ezredest, mégis úgy érezték: ez már azért egy kicsit sok a jóból!

Hát, amint így kínlódnak, nyűglődnek a legömbölyített Polkovnyik ezredessel, egyszerre csak surrogást és durrogást hallanak a hátuk mögött. Uram Jézus, és minden kalendáriumi szentek! Ezek itt a holdbéli hangyák! Nyomunkban vannak, mindjárt utolérnek! Kőhajításnyira vannak tőlünk, macskaugrásnyira vannak tőlünk, nyakunkban lihegnek, és ezt kiabálják: „Adjál nekünk ruszki katonát!"

Feleli a kis, tarka kígyó, akinek már úgysincs meg a tarkasága: „Dehogyis adom nektek Polkovnyik ezredest, az én jótevőmet! Inkább szaggassatok szét engem!" Azzal átengedi vézna kis testét a holdbéli hangyáknak, akik miszlikbe szaggatják, és végül így kiáltanak: „Kevés vagy, mint térdkalácsban a mazsola!"

Igen ám, de ezalatt az idő alatt a nyúzott kis ürge tovább görgette Polkovnyik ezredest a Bőrzacskók Völgyébe vezető úton, olyannyira, hogy a messzeségben már látszik az ördög tanyája, amely a völgy bejáratát őrzi. Nem is lenne semmi baj, ha a holdbéli hangyák, akik a kis kígyó maradványaival elvesztegették az időt, újra neki nem iramodtak volna. De bizony felkerekednek, mindjárt utolérnek! Kőhajításnyira vannak tőlünk, macskaugrásnyira vannak tőlünk, nyakunkban lihegnek, és ezt kiabálják: „Adjál nekünk ruszki katonát!"

Feleli a foltos kis ürge, akinek már úgysincsenek meg a foltjai: „Dehogyis adom nektek Polkovnyik ezredest, az én jótevőmet! Inkább tépjetek szét engem!" Azzal átengedi satnya kis testét a holdbéli hangyáknak, akik cafatokra tépik, és végül így kiáltanak: „Kevés vagy, mint vöröshagymában a bolsevik öntudat!"

Ti most azt kérditek tőlem: „No és hol marad a harmadik állat, a földre kakáit, Holdra felszállt parlagi sas? Ideje volna már, hogy jöjjön, és megmentse Polkovnyik ezredest!"

*

Kedveseim, én a legöregebbik nagynénikémtől úgy hallottam ezt a történetet, hogy az ördög ekkor fél mérföldnyire kinyújtja úszóhártyás mancsát, és begurítja a bőrbe varrt Polkovnyik ezredest a Bőrzsákok Völgyébe, ahol három napon és három éjszakán át fejben sakkozik vele, mert Polkovnyik ezredes nem tudná megfogni a sakkfigurákat, elvégre nincs meg sem a jobb, sem a bal keze. Az ördög figyelmezteti Polkovnyik ezredest: „Idehallgass, te csonka hetman!" (A Gonosz a polgárháborúban a fehérek oldalán harcolt, és nem volt hajlandó elismerni a Vörös Hadsereg rendfokozatait.) „Szóval, idehallgass, te hetman! Felőlem győzhetsz is, veszíthetsz is, csak elaludni ne aludj el, mert ha elalszol, megöllek!"

Hát az első éjszaka, miközben sakkoznak, és az ördög nyerésre áll, egyszerre csak így szól: „Idehallgass, te hetman! Úgy látom, elaludtál!" Feleli Polkovnyik ezredes: „Kedves ördög elvtárs, azért hiszed, hogy elaludtam, mert a bal szememet Jezsov elvtárs átvette szocialista megőrzésre!" Mire az ördög (aki az

30