Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Marton László: A madárlátta ezredes
mint egy kőbalta az ősközösségben!" Kérdi a sas: „No és egyebet nem látsz?" Feleli Polkovnyik ezredes: „De igen, látok egy iciri-piciri tüzet a Hömpölyzugi Köztársaságban. Azt is látom, hogy ez annak a levélnek a lángja, amelyben Mrázik elvtárs tárgyalni hívja Mátrait. No de a mi Mátrai elnökünk nem alkuszik! Sztálin elvtárs neve napján ünnepélyesen elégeti Mrázik elvtárs központosító szándékkal fogalmazott levelét. Ezt is világosan látom! Sőt még azt is látom, hogy Juliska néni a Demokratikus Nőszövetség nevében ünnepélyesen átnyújt Mátrainak egy seprűt, mondván, hogy: elnökünk ezzel söpörje ki a mi kis köztársaságunkból a reakciót!" És alighogy ezeket a lényeglátásról tanúskodó szavakat kimondta, a földre kakáit sasmadár megérkezik a Holdra, annak is a túlsó oldalára, amely a Földről nem látható. Megvárja, amíg utasa lekászálódik a hátáról, majd így szól: „Most magadra hagylak, ezredes elvtárs. Ha szükség lesz rám, jelentkezem!" Azzal, sitty-sutty, elrepül, ki tudja, hová. * Tudjátok meg, hogy a Holdon, főleg annak túlsó oldalán, amely a Földről nem látható, ugyanolyan az élet, mint nálunk. Ott is vannak fák és füvek, hegyek és völgyek, sivatagok és mocsarak. Ott is létezik osztályharc és kizsákmányolás, éberség és pártfegyelem, önkritika és demokratikus centralizmus. Talán csak emberek nincsenek, de ők nem is hiányoznak senkinek. Megy-mendegél Polkovnyik ezredes a holdbéli termelőerők és termelési viszonyok között. Nem fél a szovjetellenes partizántevékenységtől, nem fél a magánytól, nem fél az eredendő bűntől. Nem fél ő semmitől, mert tudja, hogy mindnyájan Sztálin elvtárs kezében vagyunk. Hát, amint megy-mendegél a nagy holdbéli pusztaságban, egyszerre csak útját állja egy vasajtó, amilyenje csak egy harckocsinak van, és megkérdezi: „Mit akarsz tőlem, Polkovnyik ezredes?" Mire Sztálin elvtárs vitéz katonája: „Át akarok menni rajtad!" Mire a vasajtó: „Átengedlek, ha megmondod, ki vagyok!" Polkovnyik ezredes töri a fejét erősen, aztán látja ám, hogy a vasajtó valahogy tótágast áll. Felderül az arca, és így szól: „Te vagy az Objektív Idealizmus, akit Marx a fejéről a talpára állított!" A vasajtó pedig így szól: „Rám ismertél, átmehetsz. De rajtam keresztül nincs visszaút!" Polkovnyik ezredes megy-mendegél tovább a nagy holdbéli pusztaságban, hát egyszerre csak útját állja egy alumíniumajtó, amilyenje csak egy vadászrepülőgépnek van, és megkérdezi: „Mit akarsz tőlem, Polkovnyik ezredes?" Mire Hömpölyzug szovjet városparancsnoka: „Át akarok menni rajtad!" Mire az alumíniumajtó: „Átengedlek, ha megmondod, ki vagyok!" Polkovnyik ezredes töri a fejét erősen, aztán látja ám, hogy az alumíniumajtó valahogy szétesőfélben van. Fülig húzódik a szája, és így szól: „Te vagy a Mechanikus Materializmus, akit Engels ízekre szedett!" Az alumíniumajtó pedig így szól: „Rám ismertél, átmehetsz. De rajtam keresztül nincs visszaút!" Polkovnyik ezredes megy-mendegél tovább a nagy holdbéli pusztaságban, hát egyszerre csak útját állja egy betonajtó, amilyenje csak egy légvédelmi bunkernek van, és megkérdezi: „Mit akarsz tőlem, Polkovnyik ezredes?" Mire a SZMERS 27
