Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Marton László: A madárlátta ezredes
„Kemény fába vágod a fejszédet, kisunokám! A Holdra csak a halottak juthatnak fel, te pedig, ha jól veszem észre, még élsz!" Búslakodik Polkovnyik ezredes, nem tudja, mitévő legyen. Miért is tartozik ő még az élők közé? Egyfelől tudja, hogy a halottaknak jobb soruk van, mint az élőknek. Másfelől meg azt is tudja, hogy szovjet tudósaink a háború után úgyis konstruálnak egy űrhajót, amely hamarosan felrepül a Holdra, de mikor lesz már az a hamarosan? Megkérdezi Nagyapáditól: „O, nagytiszteletű Vak Pali, Vak Pali Mindent Lát! Nem látod semmi lehetőségét annak, hogy élő ember feljusson a Holdra, még mielőtt elkészül a szovjet űrhajó?" Mire Nagyapádi: „Egy lehetőséget látok rá, kisunokám. Elő ember is feljuthat a Holdra, mihelyt sasmadarat kakái. De olyan ember, aki erre képes, nem terem minden bokorban!" Hát, uramfia! Alighogy Nagyapádi kimondta ezt a néhány szót, Polkovnyik ezredes hasában vonaglani kezdenek a belek. Úgy tekeregnek, úgy rángatóznak, mintha a Szovjetunió 1936-os alkotmányát emésztenék. Polkovnyik ezredes letolja a gatyáját, és leguggol Háromszínű Nagyapádi alsó harmadához, amely zöld, mint a fű. Nosza, csakhamar előbújik a két kis tollpihe meg minden egyéb, ami velejár. És mi történik? Szélsebes növekedésnek indulnak! Egyikből lesz a sas jobb szárnya, másikból a sas bal szárnya, a többi anyagból meg a sas összes többi része. Micsoda hatalmas madár lett belőle! Már akkora, mint egy vitorlázórepülő! Hátratekint, és gáztámadást jelző szirénaként vijjogó hangján megkérdezi: „Hová vigyelek, ezredes elvtárs?" * Hömpölyzug szovjet városparancsnoka elbúcsúzik Nagyapáditól, felpattan a parlagi sas hátára, az pedig felszáll, és repül magasra, magasabbra, még annál is magasabbra! Egyszerre csak hátratekint, és megkérdezi: „Látod-e a tengert és a földet, ezredes elvtárs?" Feleli Polkovnyik ezredes: „Már hogyne látnám őket! A tenger akkora, mint egy víztározó a kommunizmusban, a föld pedig akkora, mint egy növénynemesítő telep a fejlett szocializmusban!" Kérdi a sas: „No és egyebet nem látsz?" Feleli Polkovnyik ezredes: „De igen, látok egy nagy tüzet. Azt is látom, hogy ezek Drezda lángjai. Az angol légierő most bombázza szét a várost." Továbbrepül a sas magasra, magasabbra, még annál is magasabbra. Egy idő után ismét hátratekint, és megkérdezi: „Látod-e a tengert és a földet, ezredes elvtárs?" Feleli Polkovnyik ezredes: „Már hogyne látnám őket! A tenger akkora, mint egy fürdőkád a kapitalizmusban, a föld pedig akkora, mint egy brokát asztalkendő a feudalizmusban!" Kérdi a sas: „No és egyebet nem látsz?" Feleli Polkovnyik ezredes: „De igen, látok egy nagy tüzet. Azt is látom, hogy ezek Jokohama lángjai. Az amerikai légierő most bombázza szét a kőolajfinomítót és a kikötőt." Továbbrepül a sas magasra, magasabbra, még annál is magasabbra. Egy idő után harmadszor is hátratekint, és megkérdezi: „Látod-e a tengert és a földet, ezredes elvtárs?" Feleli Polkovnyik ezredes: „Már hogyne látnám őket! A tenger akkora, mint egy amfora a rabszolgatartó társadalomban, a föld pedig akkora, 26
