Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Marton László: A madárlátta ezredes

ban szemügyre veszi az ismerős színeket, látja, hogy a sárga igazán sárga, viszont a zöld nem igazán zöld, inkább csak olyan takonyszínű. „Nem baj, gondolja -, nekem ez így is nagyon jó lesz!" Kérdi Polkovnyik ezredestől Nagybátyádi: „Mit akarsz tőlem, kisöcsém?" Mire Polkovnyik ezredes: „Mondd meg nekem, kegyelmes Kétszínű: hol az a sárkány, aki elrabolta Szvetlána elvtársnőt." Mire Nagybátyád: „Jaj, kisöcsém, azt én is nagyon szeretném tudni!" Azzal hasba rúgja Polkovnyik ezredest, aki elveszíti az eszméletét. Amikor pedig magához tér, ott hever a cellája betonpadlóján, és úgy fáj minden porcikája, mintha gumibottal ütlegelték volna a veséjét.

Kérdik tőle a SZMERS-madárkák: „Na, te híres májpástétom kenyérre kenve, tudod-e már, hol az a sárkány? Még nem tudod? Jól van, mi várhatunk, de ha csütörtökön, azaz holnap sem tudsz számot adni róla, akkor kénytelen leszel bevallani, hogy 1908-ban te csempészted Szibériába a Tunguz-meteort, és 1883- ban te robbantottad fel a Krakatoa-vulkánt."

Búslakodik Polkovnyik ezredes, nem tudja, mitévő legyen. Forog saját keserű levében, mint a tormába esett féreg. Kaparja a falat, mint a vakolatba kevert kőműves kutyája. Mert a kígyó és az ürge még csak előbújhatott valahonnét, de honnan bújjon elő az a parlagi sas, akinek ő megkímélte az életét?

Hát, amint így tépelődik, egyszerre csak egy kis hussanást hall, aztán halk, súr- lódó neszt. Odanéz, és látja, hogy a villanykörte, amely éjjel-nappal vakító fénnyel ég, most hunyorogni kezd, és így szól hozzá: „Egyet se búsulj, Polkovnyik ezredes! Nagy bajban vagy, de én segítek rajtad. Adok neked két kis tollpihét, azokat dugd fel a seggedbe, de jól. Majd ők elvisznek Háromszínű Nagyapádihoz, aki biztosan megmondja neked, hol az a sárkány."

így is lett: Polkovnyik ezredes feldugja a tollpihéket a seggébe, és hipp-hopp, máris ott találja magát Háromszínű Nagyapádinál, aki alul zöld, mint a fű, középen fehér, mint a hó, és felül piros, mint a vér, a három együtt meg olyan, mint a magyar zászló. Igen ám, de amint jobban szemügyre veszi a Magyarországról ismerős színeket, látja, hogy a zöld igazán zöld, a fehér is igazán fehér, de a piros nem igazán piros, inkább csak halványrózsaszín.

„Ez már baj - gondolja -, sehogyan sem lesz ez így jó!"

Hogy, hogy nem: talál a zsebében egy apró üvegszilánkot, azzal megvágja a karját, és Nagyapádi felső harmadát bemázolja a saját vérével. Most már csakugyan piros, mint a vér. Mondja is neki Nagyapádi: „Derék gyerek vagy, kisunokám! Hadd halljam, mit akarsz tőlem!" Mire Polkovnyik ezredes: „Mondd meg nekem, főméltóságú Háromszínű: hol az a sárkány, aki elrabolta Szvetlána elvtársnőt?" Mire Nagyapádi: „Jaj, kisunokám, nehéz dolgod lesz, ha őt keresed. Szvetlána elvtársnő nincs a földön, nincs a tengerben és nincs a levegőben. Ezért is nem láthatja őt Sztálin elvtárs a Kreml mindent látó bűvös ablakából. Én viszont látom az elvtársnőt, mert én vagyok Vak Pali, Vak Pali Mindent Lát. Világszép Szvetlána jelenleg a Holdon tartózkodik, annak is a túlsó oldalán, amely a Földről nem látható. Ott őrzi őt a tüzes sárkány!" Mire Polkovnyik ezredes: „No és megengeded, hogy odamenjek és kiszabadítsam?" Mire Nagyapádi:

25