Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Marton László: A madárlátta ezredes

Búslakodik Polkovnyik ezredes, nem tudja, mitévő legyen. Nekivágna ő a nagyvilágnak, hogy megkeresse azt a sárkányt, de hát nem kapott útlevelet, sőt még a cellájából sem szabad kilépnie. Azt ugyanis elfelejtettem mondani az imént, hogy Polkovnyik ezredest belökték egy szűk cellába, ahol van egy szalmazsák, de arra nem szabad leülnie, van egy vödör, de az igencsak büdös, és van egy villanykörte, de az nem azért világít éjjel-nappal, hogy világos legyen, hanem azért, hogy ne lehessen aludni.

Jár fel és alá, mint a ketrecbe zárt prérifarkas. Fogja a fejét, mint Rodin Gondolkodója.

Hát amint így tépelődik, egyszerre csak egy kis csobbanást hall, aztán halk, súrlódó neszt. Odanéz, és látja, hogy a vödörből, amely igencsak büdös, előbújik az a kis, tarka kígyó, akinek ő megkímélte az életét, és így szól hozzá: „Egyet se búsulj, Polkovnyik ezredes! Nagy bajban vagy, de én segítek rajtad. Adok neked két kis virágszirmot, azokat dugd fel az orrodba, de jól. Majd ők elvisznek Egyszínű Nagygazdádihoz, aki biztosan megmondja neked, hol az a sárkány."

így is lett: Polkovnyik ezredes feldugja a virágszirmokat a két orrlyukába, és hipp-hopp, máris ott találja magát Egyszínű Nagygazdádinál, aki tetőtől talpig fekete, mint a gyász. Igen ám, de amint jobban szemügyre veszi az ismerős színt, látja, hogy az nem igazán fekete, inkább csak sötétfehér. „Nem baj - gondolja -, nekem ez így is nagyon jó lesz!" Kérdi Polkovnyik ezredestől Nagygazdádi: „Mit akarsz tőlem, kiskutyám?" Mire Polkovnyik ezredes: „Mondd meg nekem, tekintetes Egyszínű: hol az a sárkány, aki elrabolta Szvetlána elvtársnőt?" Mire Nagygazdádi: „Jaj, kiskutyám, azt én is nagyon szeretném tudni!" Azzal szájon vágja Polkovnyik ezredest, aki elveszíti az eszméletét. Amikor pedig magához tér, ott hever a cellája betonpadlóján, és úgy fáj minden porcikája, mintha szöges bakanccsal taposták volna meg.

Kérdik tőle a SZMERS-madárkák: „Na, te híres felmosórongy kétszer kicsavarva, tudod-e már, hol az a sárkány? Még nem tudod? Jól van, mi várhatunk, de ha csütörtökön, azaz holnapután sem tudsz számot adni róla, akkor kénytelen leszel bevallani, hogy 1934-ben te gyilkoltad meg Kirovót!"

*

Búslakodik Polkovnyik ezredes, nem tudja, mitévő legyen. Rágja a körmét, mint Botticelli képén Vénusz. Tépi a haját, mint Gogol regényében Csicsikov.

Hát, amint így tépelődik, egyszerre csak egy kis reccsenést hall, aztán halk, súrlódó neszt. Odanéz, és látja, hogy a szalmazsákból, amelyre nem szabad leülnie, előbújik az a kis, foltos ürge, akinek ő megkímélte az életét, és így szól hozzá: „Egyet se búsulj, Polkovnyik ezredes! Nagy bajban vagy, de én segítek rajtad. Adok neked két kis búzaszemet, azokat dugd fel a nyelved alá, de jól. Majd ők elvisznek Kétszínű Nagybátyádihoz, aki biztosan megmondja neked, hol az a sárkány."

így is lett: Polkovnyik ezredes feldugja a búzaszemeket a nyelve alá, és hipp- hopp, máris ott találja magát Kétszínű Nagybátyádinál, aki deréktól fölfelé sárga, mint az irigység, deréktól lefelé zöld, mint a féltékenység. Igen ám, de amint job24