Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Marton László: A madárlátta ezredes
Megy a Gulagra az egész légvédelem! Igen ám, de máris jelentik Sztálin elvtársnak, hogy sehol semmi atomcsapás. Az emberek járkálnak az utcákon, a házak épek, még az ablakok sincsenek betörve. Mister Roosevelt pedig rossz egészségi állapotban van. Már az álarcát sem tudná ledobni, nemhogy az atombombát. Hát akkor meg mi van? Tisztelettel jelentem, az van, hogy jött a levegőben egy nagy, tüzes sárkány. Először tüzet okádott, aztán árnyékot vetett, végül karmos mancsával benyúlt Szvetlána elvtársnő lakosztályának ablakán, és - hess-huss - már vitte is magával az elvtársnőt! Sztálin elvtárs intézkedik, hogy a hírhozót, aki beleszólt Európa jövőjébe, nya- kazzák le, méghozzá most azonnal, aztán kitekint a Kreml mindent látó, bűvös ablakán, hátha megpillantja Világszép Szvetlánát. Néz jobbra, néz balra, néz fölfelé, néz lefelé. Lát ilyen csatát, olyan romhalmazt, ilyen menekülést, olyan éhínséget, ilyen fogolytábort, olyan tömegsírt, de Világszép Szvetlánát nem látja se égen, se földön. Hát amint így nézelődik, egyszerre csak megpillantja vitéz katonáját, Polkovnyik ezredest, amint a Hömpölyzugi Köztársaság kellős közepén basáskodik, páváskodik, és egy az egyben váltja a pengőt rubelre. Nosza, bölcs vezérünk rögtön hívatja a SZMERS főnökét, Nyeizvesztnij tábornokot, aki ilyen alkalmakkor egyszerre mindjárt három példányban jelenik meg, mint a régi görög mondákban az Erinniszek. „Nohát, sólymocskáim - mondja a három jómadárnak -, ugye látjátok ezt a Polkovnyikot, amint basáskodik, páváskodik, és egy az egyben váltja a pengőt rubelre? Ugyan már, kapjátok a karmaitok közé!" Hát így hárult Polkovnyik ezredesre az a megtisztelő, de nem éppen könnyű feladat, hogy hozza vissza Világszép Szvetlánát a tüzes sárkány torkából. Sztálin elvtárs - igen bölcsen, kiváló emberismerettel - úgy számított, hogy az ő vitéz katonája a sárkány karmait szanatóriumnak fogja érezni a SZMERS-sólymocskák karmaihoz képest. így is lett. Mihelyt a pribékecskék, hóhérocskák, szakértőcskék egy kicsit elbeszélgettek, eltréfálkoztak vele, Polkovnyik ezredes már valósággal égett a vágytól, hogy visszahozza a sárkány torkából Világszép Szvetlánát, ezzel is bizonyítva, hogy nem vált méltatlanná Sztálin elvtárs és a dolgozó néptömegek bizalmára. Igen ám, de ahhoz, hogy kiszabadítsa a fiatalkorú elvtársnőt, meg is kell küzdenie a sárkánnyal. Ahhoz pedig, hogy megküzdjön vele, el is kell jutnia hozzá. O pedig még csak azt sem tudja, hol keresse! Mondják neki a SZMERS ragadozó madarai: „Ez már a te dolgod, kedveském. Keresd meg a sárkányt a magad módján, úgy, ahogy tudod. Ma van hétfő, csütörtökig adunk időt rá. Ha csütörtökön sem tudod megmondani, hol az a trockista, buharinista, vlaszovista sárkány, akkor kénytelen leszel bevallani, hogy 1941-ben a japán császárnak küldözgettél morzejeleket, amikor az ujjaiddal doboltál az asztalon!" 23
