Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - 110 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Tóth Menyhért: levelek, vallomások: közzéteszi: Sümegi György

Vele szemben lelkűnkben a legmegdöbbentőbb, a legnyugtatóbb vagy a leg- magasztosabb jelzőt használhatjuk.

Vele szemben: semminemű hiányérzetünk nincs, vagyis az a Szépművészet!

Találó alkotásai láttán lelkünket hirtelen, egy csapásra önti el az éltető melegség.

Beáll egy kölcsönös, lelkiismereti gyújtópont, amit a legszentebb igazság érvénye okoz, és ez maga: a testet öltött boldogság.

Életművének ez a jelentősége.

1978. XI. 10-én este (Zsellér 361.)

III. Verseiből

Az igazgyöngy szimbólum, a fejlődés szimbóluma.

Az állat elpusztul, de megmarad a gyöngy.

Mit tesz az idő a gyönggyel ?

Koptatja.

Ha az ember meghal, az alkotása az igazgyöngy sorsára jut.

(1933 körül, Zsellér 342.)

1.

Szaharán jártam, számumot leheltem. Oázt hiába leltem utamon.

Rámtörtek, hogy pihennem is lehessen, Sakál-, hiénabőrű emberarcom.

Az üldözött vadnál is kimerültebb, Erősek közt egyetlen gyönge, én. Daloltam, de ők meg sem szelídültek, Mint hajdan Orfeusznak énekén.

Tovább vonszolva testem száz sebével, Hárfáimon kívül minden más nélkül, Embert utánzó nép közé juték el.

Nem értettem, beszélt bár emberül.

Ha jön az éj, ennek mindent bevallók. Nincs a Naphoz, nincs közöm.

Mi eggyel-mással mégis összetartozott, Nem vonzalom volt, csak nyájas közöny.

Köröttem, mint a sárbogár ganéjban, Csak nyüzsgött a tisztátalan tömeg. Istent tagadtam, kétkedém magamban. Megátkozám világrajöttömet.

100