Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - 110 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Tóth Menyhért: levelek, vallomások: közzéteszi: Sümegi György
Ez hit, ez élet, ez dicső teremtés. Oh, hát az érzők sorsa mind ilyen. Ha csak kirúg, rabol már a szerencsés, Minek van akkor érzékeny szívem ? De hogy te jöttél, nyájasan köszöntve, Ég és Föld arcot cserélt. Jártam szelíden omló fényözönben: Van hát, ki úgy érez, mint én! Ujjongva hirdetém van Isten égben fönn És Te legszebb alkotása vagy. Költő vagyok, van miért hevülnöm. Ég rendelé, hogy megtaláljalak. Oh, nem barátság, mert több a lángja. Nem szerelem se, mert annál hívebb. A Múzsa szűzi, tiszta csókolása Meg nem bűvölhet úgy, mint a tied. Szívembe más név e helyébe, Tudom, hogy nem kerül halálomig. Míg dobog, míg el nem áll verése, Arcát dobogja, róla álmodik. MÁJUS Híres, életszínű május, Harmatgyöngyös friss reggelén Ragyogóan kél föl a nap, Tűzcsóvával hamvas egén. Ébredj világ! Hív e május! Csoda, fényszó, vallomás, Nála nélkül nincs új élet, Csak természet-vajúdás. E nap tudja, mennyi májust élt a föld, És hogy ez a hányadik. Május, sokszor megrugdostak, S megtépdesték szárnyaid. Mennyi mozduló színerő, Duzzadó mag, hasadás! Mennyi titkos nagy áldozat, Vérrózsás és vértelen, Mennyi kínzottan bízó szív, Számotok, oh, végtelen! 2.
